Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Rendes bíróság és közig, hatósúg hatásköre. Gyermektartási-, 109 ipari-, út- és vámügyek. 330—336. tehát az 1898:11. t.-c. 8. és 17. §-ai értelmében minden esetben írásban — jött létre. Különben pedig a törvényben előírt alakszerűségek megtartása nélkül kötött szerződésekből eredő minden vitás kérdés elbírálására a rendes bíróság hívatott (1935. június 17. — 1935. Hb. 6.) Üt- és vámügyek. 334. 1890:1. t.-c, — Abban a kérdésben, hogy valamely út a közutakhoz tartozik-e, a közigazgatási hatóság határozata az irányadó. És ha a közigazgatási hatóság a kereset tárgyává tett útnak magánúti minőségét a peres eljárást megelőzően már jogerősen megállapította, ezt a rendes bíróság az 1869: IV. t.-c. 1. §-ában foglalt alkotmányjogi alapelv sérelme nélkül felül nem bírálhatja. (1934. dec. 10. — 1934. Hb. 13.) Állandó gyakorlat. 335. 1890:1. t.-c. — Valamely községnek közhasználatban levő utcája — tekintet nélkül arra, hogy az 1890: I. t.-c. alá eső útvonalak közé sorozható-e vagy sem —, mint közterület kétségtelenül a közforgalom lebonyolítására, biztosítására szolgál és így nem magánjogi, hanem közjogi jogviszonynak a tárgya. Az utcavonal megállapítása és annak helyreállítása tehát közérdekből a közigazgatási hatóság által eszközlendő és így utcafoglalás esetén az előbbi állapot helyreállítása — eltérő oly jogszabály hiányában, amely az idevonatkozó igény érvényesítését kifejezetten a rendes bíróság elé utalná — a közigazgatási hatóság feladata. (1935. ápr. 29. — 1934. Hb. 55.) 336. 1890:1. t.-c. 81., 100. §, — Kövezetvám visszatérítése iránti követelések elbírálására a közigazgatási hatóság, végsőfokon a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik. Hb. A közutakról és vámokról szóló 1890: I. t.-c. 100. §-a értelmében az, aki valamely vámtárgyat használ, hacsak a 99. §. értelmében nem vámmentes, tartozik a hatóságilag megállapított vámdíjakat megfizetni. A törvénynek úgy a vámengedélyesre, mint az egyesekre nézve kényszerítő jellegű eme rendelkezéséből, összevetve azt ugyanennek a törvénynek a 81. §-a első bekezdésében foglalt ama rendelkezéssel, amely szerint a vámszedés joga csak közútakon és közforgalomra szolgáló hidakon, kompokon (réveken) és hajchídakon, továbbá a városok és községek kövezetének használata fejében gyakorolható, illetve engedélyezhető, okszerűen következik, hogy a törvény által engedélyezett vámszedési jog engedélyese és a vámtárgyat igénybevevő személyek között a vámtárgyak használata és a vámdíjak fizelése tekintetében nem magánjogi, hanem közjogi, közelebbről közigazgatási jogi jogviszony keletkezik. Valamely közigazgatási jogi jogviszony azonban ebbeli jellegét nem veszíti el a teljesítés tényével, vagyis a fizetés folytán magánjogi jogvi-