Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

70 Pénzügyi jog. Ez a törvényes rendelkezés tehát a 18. §. értelmében követendő eljárással szemben kedvezményt jelent és mert általános jogszabály az, hogy a törvényes kedvezményeket kiterjesztően magyarázni nem szabad, ezen kedvezmény alkalmazása előtt is keresni és szigorúan alkalmazni kell azt a feltételt, amelyhez a törvényes rendelkezés a kedvezményt köti. Ilyen feltétel a 19. §. (5) bekezdésében az, hogy az alkalmazott a havonként vagy hetenként rendszeresen kifizetendő illetményein felüli illetményeit ,,a fennálló szabályok vagy megállapodások" alapján kapja negyedévenként, félévenként vagy évenként, vagyis szabály, hogy munkaadó és alkalmazott közötti megállapodás legyen a kifizetés ezen módjára nézve. Az adótételek alkalmazása szempontjából a K. H. Ö. egyéb vonatkozásokban mindig csak a kifizetés időpontját említi, minden megszorítás nélkül és csupán a 19. §. (5) bekezdésében köti az adótétel alkalmazását ahhoz a feltételhez, hogy a kifizetés „a fennálló szabályok vagy megállapodások" alapján történjék. Ezek a szavak nem véletlenül kerültek a 19. §. (5) bekezdésébe, hanem nyilvánvaló céljuk csak az lehetett, hogy ne függjön egyedül a munkaadó tetszésétől az, hogy az illetmények egy csoportjára minő adótétel legyen alkalmazandó, hanem úgy az alkalmazott, valamint a kincstár jogos érdekeinek megvédése céljából ez a kifizetési mód és ezzel kapcsolatban az adókedvezmény csak abban az esetben érvényesüljön, ha a munkaadó és az alkalmazott kölcsönösen megállapodtak arra nézve, hogy az illetmények egy része negyedévenként, félévenként, esetleg évenként kerüljön kifizetésre. A 19. §. (5) bekezdésében foglalt rendelkezés tehát csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a munkaadó vagy az alkalmazott igazolja azt, hogy a szolgálati szabályok, vagy az alkalmazottakkal közölt igazgatósági határozat, vagy a szolgálati szerződés alapján lesz a rendszeres illetményeken felüli illetmény negyedévenként, félévenként, esetleg évenként kifizetve. (Közig. bir. 202. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1933. évi 4. f. 78.) 75. K. H. Ö. 30, §, — Az általános kereseti adó kétszeres kivetése esetén, amikor csak az egyik kivetés alapul vallomáson, a másiknál azonban az adókötelest vallomástételre fel sem hívták és úgy vetették ki az adót, azt a kivetést kell fenntartani, amelyikben a fél vallomást adott. (Kb. 2958/1931. P. — M K. LII. évf. 7.) 76. K. H. Ö. 50. §. IV. 11. p. — Fogyasztóknak kicsinyben elárusító kereskedő raktárkönyvet vezetni nem köteles. (Kb. 1305/1930. P. — M. K. LII. évf. 4.) 77. K. H. Ö. 55. §. 13. p. — Háromfiókos ebédlőszekrény, kétajtós, kétfiókos mosdótükör nem olyan háztartási bútor, amely nem foglalható le. (Kb. 813/1932. P. — M. K. LII. évf. 15.) Házadó. 78. H. H. Ö. 1. §. — Dohányárusító bódét az állandó házadómentesség nem illeti meg. (Kb. 6710/1930. P. — M. K LII évf. 4.) \