Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Közigazgatási jog. bekebelezett erdő tulajdonjoga iránt indítandó per céLjára a szegénységi jog elnyerhetésére alkalmas szegénységi bizonyítvány állíttassék ki, mert panaszosnak ingatlan vagyona nincs és jövedelme a helyben szokásos napszám értékét felül nem haladja. A panasz alapos annyiban, amennyiben a megtámadott határozatok azt tették vizsgálat tárgyává, hogy a perindítás kérdésében a közbirtokossági gyűlés szabályszerűen határozott-e és hogy ilyen pert indíthat-e, perképességgel rendelkezik-e? Ezek a kérdések a perbeviendő magánjogi igény elbírálására jogosult polgári bíróság hatáskörébe tartoznak és így a közigazgatási hatóságnak a bizonyítvány kiállításának megtagadására jogos okul nem szolgálnak. Érdemben azonban a bíróság a panasznak még sem adott helyet, mert a panasz más okból ugyan, de az alábbiak szerint alaptalan. II. A szegénységi jog megadása vagy megtagadása kérdésében jogrendszerünkben a perbíróság határoz. (Pp. 115. és 122. §.), mert a törvényhozónak az indokolásban kifejezésre juttatott felfogása szerint ez annyira összefügg az igazságszolgáltatással, hogy a bíróságtól ,,el nem vonható". így természetszerűleg a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik a Pp. 112. §-ában a szegény jogra megállapított előfeltételek értelmezése, magyarázása, ennek keretén belül a változott viszonyokhoz kapcsolódó esetleges fejlesztése. A közigazgatás a fentiekbe csak kisegítőleg és annyiban kapcsolódik be, amennyiben a szegényjog megadásának jogi előfeltételeit képező tényeknek és körülményeknek bizonyítása hatósági bizonyítványhoz van kötve és ennek kiállítása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A Pp. 112. §-a a szegénységi jogban a felet részesíti. E megjelölés általánosságát, — azt, hogy a perbeli fél fogalmában a perrel felléphető vagy perelhető összes ügyfelek bennfoglaltatnak, korlátozzák azonban a 112. §. további intézkedései, amelyek arra mutatnak, ami a törvény indokolásából is kivehető és amely eredményre a törvény magyarázói jutottak, ami megfelel a szegény jog szabályozásánál alapul vett, a német perrend 114. §-a alapján kifejtett német felsőbírósági és tudományos magyarázatnak is, — hogy a szegénységi jog megadásánál a perbeli felekként szereplő felek alatt csakis a természetes személyeket lehet érteni, akiknek lakása, foglalkozása, napszámja, családja, vérségi hozzátartozója lehet, tehát a jogi személy a szegényjog élvezetére jogosított perbeli fél fogalmi köréből elvileg ki van zárva. A bíróság a panasz elbírálásánál a fenti álláspontra csak rámutat, mert e tekintetben a döntés a perbíróságra tartozik, de a panasz elutasítása azon nyugszik, hogy a szegénységi bizonyítvány kiállításáról a fenti Pp. 112. §-al kapcsolatosan a közigazgatási hatóságokra kötelezően intézkedő jogszabályok (72.500/1914. é& 4961/1927. B. M. eln. sz. a. rendeletek) rendelkezéseiből az állapítható meg, hogy perlés céljára szegénységi bizonyítvány akár az A), akár a B) minta szerint csakis természetes személy részére álítható ki és ilyent jogi személy részére kiállítani nem lehet. Panaszos pedig jogi személy részére kért szegénységi bizonyítványt, a kiállítás megtagadása tehát jogszabálysértés nélkül történt. Ez a rendelkezés természetesen nem érinti azt, hogy más tartalmú hatósági bizonyítvány jogi személy részére kiállítható nem volna. (1933. ápr. 26. — 4502/1932. K. sz. — 1409. E. H. — Kod. 1933. évi 3. f. 95.)