Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

704 Szolgálati jogviszony. jogosította az alperest a szolgálati viszonynak felmondásnélküli megszüntetésére, ha a felperes a munkavállalási engedélyt megszerezni nem tudja. Azzal, hogy utóbb az alperes vállalkozott a munkavállalási engedély kieszközlésének megkísérlésére, a szerződés megszüntetésére vonatkozó kikötés nem vált hatálytalanná, de a kikötött bontó feltétel jogi hatása a hatósági döntés előtt be nem következhetett. A m. kir. Kúria az X. 5. •/. alatti alapján a Te. 40. §-a értelmében megállapítja, hogy a munkavállalási engedély iránti eljárás 1931. évi április hó 11. napján, amikor az alperes a felperest rögtöni hatállyal éppen a hatósági engedély hiánya okából elbocsátotta, még folyamatban volt, és így az alperes ebben az időpontban a már korábban is fennforgó közjogi akadály tudatában alkalmazott felperest erre az okra hivatkozással felmondás nélkül, tehát a szerződésen alapuló igényének kielégítése nélkül még nem volt jogosítva elbocsátani, Nem hivatkozhatik az alperes arra a körülményre sem, hogy a tiltott alkalmazással elkövetett kihágás miatt a rendőri hatóság büntetéssel sújtotta és hogy a szolgálati szerződés meg nem szüntetése esetében újabb kihágási eljárásnak lehetett volna kitéve. Az alperes ugyanis a munkavállalási tilalom alatt álló felperest a kihágás elkövetésének a tudatában alkalmazta az ország területén szolgálatra, ennek a következményeit tehát viselni tartozik és utóbb a kihágás alól mentesülés végett a szolgálati viszonvt csak a munkavállaló szerzett jogainak sérelme nélkül szüntethette meg. Ezért az anyagi jognak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a felperesnek a felmondási időre járó illetményhez való jogát megállapította. A felmondási idő nagysága tekintetében is helyes a fellebbezési bíróság döntése, mert az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 6. §-a szerint felmondási idő szempontjából az a munkakör az irányadó, amelynek ellátására az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezése értelmében van kötelezve, a megállapított tényállás szerint pedig az elbocsátáskor a felperes a hatalmas méretű alperesi vállalat olajosztályát teljesen önállóan vezette, s így a felperes munkakörénél fogva a segédszemélyzet körén felülemelkedő olyan fontosabb teendőkkel megbízott tisztviselő volt, akit a bírói gyakorlatban megnyilvánuló jogszabály értelmében szolgálatának tartamára tekintet nélkül hat havi felmondási idő illet meg. Az alperesnek minden irányban alaptalan felülvizsgálati kérelmét tehát el kellett utasítani. (1933. szept. 27. — P. II. 1240/1932.) 958. A?->nnalí elbocsátás jogszüntető hatálya. — A munkaadó azon az alapon, hogy az alkalmazott a szolgálati viszony fennállása alatt olyan cselekményt követett el, ami az azonnali hatályú elbocsátásra jogos okul szolgálhatott volna, a megszolgált időre járó illetményeit visszatartani vagy visszakövetelni nem jogosult, mert az azonnali hatályú elbocsátásnak csak a felmondási illetmények és a végkielégítés tekintetében van jogszüntető hatálya. (K. 1933. okt. 11. — P. II. 1029/1931.) 959. Szolgálati jogviszony azonnal való felbontása jogának kölcsönös érvényesítése Kilépési okok és kilépés közlése. — I. Az 1884: XVII. t.-c.-nek a kereskedelmi alkalmazottakra is