Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Azonnali elbocsátás. 955. 699 XXII. 200.120/9/1928. szám alatt hozott ítéletével a felperest keresetével az. elvi kérdésre nem tartozó okokból elutasította. A budapesti kir. törvényszék, mint munkaügyi fellebbezési bíróság az 1930. évi január hó 17-én 38. Pf. 9543/16/1929. szám alatt hozott végítéletével az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta és megállapította, hogy a peres felek között létrejött szolgálati szerződésnek fő alkotó eleme az a szolgálati és fegyelmi szabályzat volt, amely általáb an az alperes alkalmazottainak szolgálati viszonyát rendezte és amelynek értelmében az alperes osak bizonyos, a fegyelmi szabályzatban részletesen meghatározott fegyelmi eljárás lefolytatása után volt jogosítva a felperest szolgálatából elbocsátani. Az alperes beismerte, hogy ilyen fegyelmi eljárás a felperes ellen folyamatban nem volt és ennek folytán a fegyelmi szabályzatnak megfelelő határozatot nem hoztak. így tehát kétségtelen, hogy a csatolt levélben foglalt határozat és a felperesnek az alperes szolgálatából felmondás nélkül történt elbocsátása alaki szempontból a jogi követelményeknek nem felelt meg. Ezért a perben eljárt bíróságnak lett volna a feladata annak a tényállásnak a megállapítása, amelyet a fegyelmi hatóság megtenni elmulasztott és így a tényállás felderítése céljából a bizonyítást minden részletre kiterjedően le kellett volna folytatni avégből, vájjon az alperes védekezése alkalmas-e a felperes követelésének megdöntésére. A fellebbezési bíróság azonban a bizonyítást mellőzte és a keresetet elutasító elsőbírósági ítéletet abból az okból hagyta helyben, hogy a felperes az 1919. évi szeptember hó 23-án történt elbocsátásából származó követelését csak az 1928. évi január hó 9. napján benyújtott keresetével érvényesítette és ezzel az alperest a bizonyító eszközök beszerzése tekintetében kedvezőtlenebb helyzetbe hozta és az alperesnek elbocsátó határozatát, amelyet annak idején megnyugvással fogadott, most közel évtizedes önkéntes hallgatása után többé meg nem támadhatja és ez a határozat keletkezésének alaki hiányossága ellenére is a felek közti szolgálati viszonyt jogosan bontotta fel azonnali hatállyal. A m. kir. Kúria a [felperes felülvizsgálati kérelmére az 1932. évi április 27-én P. II. 1541/21/1930. szám alatt hozott végzésével a fellebbezési bíróság ítéletét feloldotta a következő okokból: „Az alperes szolgálati szabályzatának 43, §-a szerint az alkalmazottra rótt megbecstelenítő fogság és a főnököt ért súlyos becsületsértés esetét kivéve, bármilyen egyéb okból alkalmazni kívánt rögtöni hatályú elbocsátást fegyelmi vizsgálatnak kell megelőznie és csak ennek az eredményéhez képest hozhat az igazgatóság elbocsátó határozatot. Nem volt vitás, hogy a felperes rögtönös hatályú elbocsátását fegyelmi vizsgálat meg nem előzte. Minthogy azonban a felperesnek a szolgálati szabályzatot ismernie kellett, a fegyelmi vizsgálat hiányát a perben csak akkor nehezményezheti, ha annak az elmaradása miatt az elbocsátás szabálytalansága ellen is annak idején kifogást emelt. A fegyelmi vizsgálat hiánya egyébként csak azzal a következménnyel járhat, hogy az alperesnek a jelen perben kell bizonyítania, hogy a felperes terhére a szolgálatból rögtönös hatályú elbocsátásra jogosító ok fennforgott. De még ha a felperes a szolgálati viszony rögtönös hatályú megszüntetésé-