Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

696 Szolgálati jogviszony. alatti határozat, mely az elbocsátást fegyelmi büntetésként kiszabta ugyan, de nem állapította meg és nem közölte a terhelttel az elbocsátás alapjául szolgáló tényeket; ezt nem pótolja az a körülmény, hogy a fegyelmi vizsgálat során az alkalmazott és a tanuk a vád tárgyává tett cselekményekre kihallgattattak és az erről felvett jegyzőkönyvek, valamint a fegyelmi bizottságnak indokolás nélküli, zsüriszerű véleménye (63. §.) az igazgatóság előtt feküdt, mert annak eldöntése hiányában, hogy a fegyelmi hatóság mii. nyilvánít elbocsátást maga után vonó fegyelmi esetnek: a rendes bíróságnak nincs is módjában annak vizsgálata, vájjon ilyen cselekmény a fegyelmi úton való elbocsátást maga után vonhatja-e. E mellett a felperes kihallgatásáról felvett vizsgálati jegyzőkönyv a 2. alatti szabályzat 60. §-ának világos rendelkezése ellenére nélkülözi a felperes aláírását vagy annak megjegyzését, hogy a felperes az aláírást megtagadta. A felperesi nyilatkozatokat magábanfoglaló ez a jegyzőkönyv és az arra alapított fegyelmi eljárás tehát szintén szabálytalan. Nem sértett tehát anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn a fegyelmi uton történt elbocsátást szabálytalannak és érvénytelennek nyilvánította. A fegyelmi eljárás garanciális természetéből folyik, hogy miután az elbocsátás csak fegyelmi uton történhetik: az érvénytelen fegyelmi határozattal szemben nincs helye a rendes bíróság előtt arra vonatkozó bizonyításnak, vájjon felperes a terhére rótt és az elbocsátást maguk után vonó cselekményeket elkövette-e? Ezek szerint az anyagi jognak megfelelően mondta ki a fellebbezési bíróság, hogy a felperes azonnali hatályú elbocsátása jogellenes volt és hogy ennek folyományaként alperes az 1910/1920. M. E. számú rendelet 23. §-a értelmében szerződésileg ki nem zárható, de az általa elvileg egyébként sem kifogásolt felmondási időre járó illetményeket és a végkielégítést megfizetni tartozik, továbbá, hogy felperest a nyugdíjigény megilleti." 2. B. A. felperes az 0. K. H. b.-i bej. cég ellen indított perében nyugdíjilletményeit követelte azon az alapon, hogy az alperes őt fegyelmi eljárás mellőzésével és anélkül, hogy az elbocsátásra a fegyelmi szabályokban meghatározott okot szolgáltatott volna, állásából elbocsátotta és illetményei folyósítását is beszüntette. A budapesti központi kir. járásbíróság az 1929. évi január hó 22-én P. XXIV. 203O49/14/1927. szám alatt hozott végítéletével a felperes keresetének egyrészét megítélte, azt meghaladó részét pedig elelutasította. A kir. járásbíróság tényként állapította meg, hogy az alperes a felperest a proletárdiktatúra idején tanúsított magatartása miatt fegyelmi eljárás után rögtönös hatállyal elbocsátotta, azonban a fegyelmi bizottság határozatát a fegyelmi szabályok megsértésével hozta. A bíróság tehát bizonyítást rendelt a felperes terhére rótt cselekményekre vonatkozóan és annak alapján tényként állapította meg, hogy a felperes terhére rótt tények nincsenek bizonyítva és ezért a rögtönös hatállyal jogos ok nélkül elbocsátott felperes nyugdíjigényét megállapította. A budapesti kir, törvényszék az 1930. évi január hó 17-én 35 Pí. 3518/19/1929. szám alatt hozott végítéletével az elsőbíróság végítéletét csupán a marasztalás összegére terjedő hatállyal változtatta meg és arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel az alperes igazgatósága a hivatalvesz-