Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Jogforrások alkalmazási köre. 931—936. 687 képesítést. Az elvi határozat'ök közé fölvett 505. sz. döntés értelmében a fontosabb, de tudományos (főiskolai) képzettséget és értelmiséget nem igénylő munka vállalójának a törvényes felmondási ideje a magánjogi vonatkozású szolgálati szerződések területén belül három hónap. A felperesnek, mint mozgó.fényképüzemvezetőnek, tehát fontosabb, de magasabb tudományos képesítést nem igénylő munkakörénél fogva csak három havi felmondásra van igénye. (1934. jun. 1. — P. II. 419/1933.) 936. It. 92. §, — Kávéházi pincérek jogállása. — Az 1922: XII. t.-c. 14. § 1. pontja értelmében a kávéház tartása engedélyhez kötött iparág. Aki ebben az ipartörvény alá eső iparágban személyes és bizonyos időre folytonos szolgálatra yan kötelezve, iparossegédnek tekintendő. Különösen iparossegédnek nyilvánította a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 6719/1888. és 44.287/1895. sz. rendeleteiben a kávéházban alkalmazott pincéreket. Nem tesz különbséget, vájjon a pincérek a vendégek közvetlen kiszolgálásával foglalkoznak-e (kiszolgáló pincérek) vagy a vendégek által rendelt étel- és italneműek árának beszedését végzik-e (fizető pincérek), avagy pedig a fizető pincérek elszámoltatását teljesítik-e (főpincér), mert mind a három irányú szolgálat a kávéház-ipar űzésében szokásos munkák végzésére van hivatva. Épen ezért a főpincér munkáját nem lehet másnak, mint ipari jellegű szolgálati tevékenységnek minősíteni s így a főpincér sem a kereskedősegédeknek, sem pedig az ipari és kereskedelmi vállalatok tisztviselőinek a fogalma alá nem vonható. Nem változtat a szolgálat e természetén s nem minősíti a főpincérí alkalmazást üzletvezetőívé az sem, hogy a főpincér nemcsak a néki segédkező s vele egyidőben szolgálatot teljesítő, hanem a nap egyéb szakaiban munkára beosztott fizetőpincérekkel is elszámol és az egész kávéházi bevételért felel a főnöknek. K. A főpincéri minőségben alkalmazott felperesnek, mint iparossegéclnek szolgálati viszonyára tehát az 1910/1920. M. E. sz. rendelet alkalmazást nem nyerhet. De még ha a felperes kávéházi üzletvezetőnek volna is minősíthető, abban az esetben sem eshetnék az ipari tisztviselőkre vonatkozó rendelkezések alá, mert ipari tisztviselőnek csak azt az alkalmazottat lehet tekinteni, aki ipari vállalatnál vagy gyárszerű üzemben kereskedelmi vagy műszaki természetű szellemi irányítói vagy ellenőrzői tevékenységet fejt ki. A felperes munkaköre azonban ilyen tevékenység megállapítására nem nyújt alapot, és így a felperes még mint kávéházi üzletvezető is csak az 1884: XVII. t.-c. 92. §-ának harmadik bekezdése alá eső, fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédnek volna tekinthető. A felperesre nézve tehát egyedül az Ip. T. rendelkezései mérvadók. Ennek 88. §-a szerint az iparos és segéde közti viszony szabad egyezkedés tárgya; a 92. § pedig a törvényes felmondási időket csak arra az esetre állapítja meg, ha a felek másképen nem egyezkedtek. A felmondási időre nézve tehát elsősorban a megállapodás az irányadó. (1934. márc. 13. — P. II. 4746/1933.) V. ö.: Gr. XXIV. 949., 950. sorsz.