Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
Parcellaváltó. Lejárat utólagos kitöltése. 899., 900. 659 Ezekhez képest azok az előfeltételek, amelyek mellett az alperestől váltó vétele a törvény már fentebb előadott értelmezése szerint tilos volt, a felperest illetően is fennállhatnak, akár ő végezte vagy közvetítette az el-darabolást, akár csak kölcsönt nyújtott a vételár törlesztésére váltó ellenében a kölcsön rendeltetésének ismeretében, ha az 1920: XXXVI. t.-c. 60. §-ában megjelölt kivételek nem állanak fenn. Az alperest tehát nem lehet elzárni attól, hogy perújítás útján bizonyítsa azt, hogy ha az ingatlaneldarabolást a felperes végezte, vagy közvetítette, ezt nem az 1920: XXXVI. t.-c. 60. §-ában megállapított kivételes jogosultság fennállása alapján tette, ha pedig más végezte, vagy közvetítette, ennek javára nem állt fenn a kivételes jogosultság, vagy a terveket szabályszerű jóváhagyás végett be nem mutatták. (1933. jún. 22. — P. VÍI. 1605/1933.) 900. Vt. 93. §., 1925: VIII. t.-c. 53. §. — Lejárat megállapodásellenes kitöltése. — I. Amennyiben valamely tartozás biztosítására kitöltetlen fedezeti váltó adatik, a váltó lejárata nem tölthető ki későbbi időre, mint amikor a tartozás esedékessé válik. Jogszabály az is, hogy ellenkező megállapodás hiányában az egyenesadóssal szemben kikötött lejárat a kezes kötelezettsége tekintetében is irányadó. — II. Ha a váltót későbbi lejárattal töltik ki, a visszkereseti adós kötelezettségének tartama, nevezetesen az elévülés tekintetében a megállapodásnak megfelelő lejárati nap az irányadó. K. Az egyenesadós Sch. cég és a felperes jogelőde közt létrejött ,,hitplmegállapodás" értelmében — tartozásnak felmondás folytán esedékessé válásától eltekintve — amennyiben az adós a megállapodásban szabályozott kötelezettségének eleget nem tenne, a tartozás azonnal esedékessé válik s a hitelező ellene és kezese ellen akár a megállapodás, akár a váltók alapján eljárhat s a váltót tetszés szerinti lejárattal elláthatja. A csatolt, 194. számú per irataiból megállapíthatóan a felperes jog'előde úgy az egyenesadós, mint a kezes alperes ellen — köztörvényi úton — peresítette a részben a kereseti váltókkal biztosított tartozást, amely után 1926. évi március hó 20-tól számított kamatot, amivel kétségtelenné tette, hogy a tartozást ezzel a nappal lejártnak tekintette. A váltó tehát legkésőbb az említett 1926. március 20-ikával tekintendő lejártnak s bár valósággal későbbi lejárattal töltetett ki, az óvást elengedett alperes kötelezettségének tartama, nevezetesen az elévülés tekintetében ez a határnap az irányadó s miután ettől a naptól számítva a kereset beadásáig az alperesre, mint kibocsátóra az 1925: VIII. t.-c. 53. §-ában meghatározott egy évi elévülési idő eltelt, az alperes elévülési kifogása alapos. Helytelenül hivatkozik ezzel szemben a fellebbezési bíróság a hitelmegállapodásnak fenn felhívott arra a pontjára, hogy amennyiben az egyenesadós nem tesz eleget kötelezettségének, a felperes a váltót tetszés szerinti lejárattal érvényesítheti, mert ha a felperes a követelést — amint ez fenn megállapítást nyert — lejárttá tette, az ugyancsak felhívott jogszabály értelmében az ilykép meghatározott lejárattól eltérő váltólejárati határnapot nem állott jogában meghatározni. (1934. ápr. 19. — P. VII. 760/1933.) V. ö.: Gr. XXIV. 912., 913. 42*