Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Váltói egyetemlegesség. Parcellaváltó. 896—898. 657 könyvi kivonatait, a tervbe vett ingatlaneldarabolás és az eladási szerződések tervezetét, gondoskodjék a tervbe vett eldarabolás kellő közzétételéről s hallgassa meg az érdekelt községek képviselőtestületét. Az Orsz. Földbirtokrendező Bíróságnak ugyancsak a 15. sorszámú előkészítő irathoz csatolt 7535/1933. Ofb. sz. végzése szerint az ingatlaneldarabolással kapcsolatban külön felosztási terv előzetesen ijóvá nem hagyatott, ellenben az egyes szerződések mutattattak be, melyeket a bíróság jóváhagyott. A kir. Kúria álláspontja szerint erre a tényállásra való tekintettel nem volt tilos, hogy az alperes a felperesektől, mint az eldarabolt ingatlan részleteinek vevőitől a fennforgó esetben a vételár fedezetéül váltót vegyen. A felperesek ugyanis nem tették vitássá, hogy az ingatlanok eldarabolásái végző F. r.-társaság jogosult volt arra, hogy azt az 1920: XXXVI t.-c. 60. i§-ában megjelölt kivételes jogállással végezze és ezért ha az ingatlan eldarabolására vonatkozó külön felosztási terv előzetesen nem is hagyatott jóvá, mégis (. . . mint a fejben . . .) Egyebekben az, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság az ezúttal elbírálandó esetben az ingatlaneldarabolást maga részéről is végeredményben az 1920: XXXVI. t.-c. 60. §-a szerint lefolytatottnak, vagyis olyannak tekintette, mint ha az eldarabolási tervek előzetesen kifejezetten jóváhagyattak volna, kétségen kívül kitűnik abból, hogy noha a D. és E. alatt csatolt szerződések IV. pontjában a szerződő felek akként rendelkeztek, hogy a vevők a vételárhátralék megfizetésének biztosítására aláírásukkal cl látott váltót kötelesek adni, a szerződéseket mégis jóváhagyta. Abban az esetben ugyanis, ha az Orsz. Földbirtokrendező Bíróság az eldarabolás lefolytatásánál nem látta volna az 1920: XXXVI. t.-c. 60. §-ában megjelölt kivételes helyzet fennállását, a váltó vételi tilalmat megállapító 56. §. rendelkezésével szemben álló megállapodáshoz nem járult volna és nem hozott volna oly határozatot, melynek a törvény feltétlen tilalmával szemben hatálya amúgy sem volna. Alapos tehát az alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság azzal, hogy a váltók vételét tiltottnak találta s az alperest azok visszaadására kötelezte, jogszabályt sértett. (1934. jan. 11. — P. VII. 4594/1933.) A határozat a Kúria eddigi merev gyakorlatával szemben némi enyhülés jelét mutatja. 898. Vt. 92. 1920: XXXVI. t.-c, 60. §. — Ingatlan eldarabolással kapcsolatos váltóvételí tilalom. — Az ingatlaneldarabolás terveinek jóváhagyását pótolhatja-e az ingatlaneldarabolás során kötött egyes szerződés j ráhagyása? K. Az 1920: XXXVI. t.-c. 56. §. 2. bek. értelmében ingatlan eldarabolásnál a vevőtől váltót venni tilos. Ez alól a rendelkezés álól a törvény 60. §-a kiveszi ugyan azokat az ingatlaneldarabolásokat, amelyeket a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó olyan pénzintézet végez, amely ingatlaneldarabolásokat alapszabályai érteimében foganatosít, de a felhívott szakasz ezt azzal a közelebbi hozzáadással mondja ki, hogy rendelkezése az 0. F. B. által jóváhagyott tervek alapján foganatosított eldarabolásokra vonatkozik. Ebből pedig az következik, hogy az 56. §-ban kimondott tilalom alól a megfelelő pénzintézet által végzett eldarabolások közül is csak az O. F. B. Döntvénytár. 1934 42