Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Életbiztosítási díj fizetése. 886., 887. 649 Az 1927: X. t.-c. 9. §-ának első bekezdése értelmében ugyanis az életbiztosítási szerződéseknél a folytatólagos biztosítási időszakokra eső díjat — mint amilyen az itt szóban levő díj is volt — a biztosító csak akkor érvényesítheti bírói úton, ha a biztosított ennek megfizetésére magát külön írásban kötelezte; ebből pedig az következik, hogy a biztosító a díj megfizetésének ellenszolgálatát tevő kockázat viselésére, illetve a biztosítási öszszeg megfizetésére nem kötelezhető akkor, ha a biztosítottnak díjfizetési kötelezettsége jogszerűen megalapítva nincs. A felperes vitatta, fentkiemelt tárgyalások tehát, amelyek az idézett 9. §-ban megjelölt követelmények hiányában tényleg nem eredményezték a biztosító szóbanlevő díjkövetelésének jogszerű érvényesíthetését, nem szolgálhatnak alapul arra sem, hogy a biztosító terhére a biztosítási összeg kifizetésének kötelezettsége megállapítható legyen. (1932. nov. 8. — P. VII. 388/1931.) Jegyzet: A határozatban — a két évi rendes fizetésre és a harmadik évre szóló fizetés felajánlására figyelemmel — különösen élesen jut kifejezésre a Kúriának a jogirodalomban több oldalról alaposan kifogásolt álláspontja. Ezért az előző kötetbő'l kihagyott határozatot a teljesség kedvéért közöljük. 887. 1927: X. t.-c. 9. §, — Életbiztosítási díj fizetésének elmulasztása. K. Perdöntő fontosságú az, a peres felek között vitás kérdés, hogy: a perbeli biztosítási szerződés hatálya, a biztosítottnak nem vitásan az 1932. évi szeptember hó 1. napján, vagyis a harmadik biztosítási időszak (év) első napján bekövetkezett halála idején fennállott-e, vagy — miként ezt alperes vitatta — az írásban külön nem kötelezett esedékes díjrészletek lefizetése elmulasztásának következményeképen már korábban megszűnt? A fellebbezési bíróság ezt a kérdést marasztaló ítéleti döntésének alapjául a felperes javára olyan értelemben döntötte el, hogy a perbeli biztosítási szerződés a biztosítottnak halála idején hatályban volt. Ilyen értelemben döntött pedig azon az alapon, mert — jogi álláspontja szerint — a biztosított az 1931. szeptember hó 1-én megkezdődött második időszakára (év) eső, tényleg le nem fizetett havonként esedékes díjrészleteire is 1932. április havában a felajánlott 200 P-vel bizonyos részfizetést kivánt teljesíteni, amit azonban a biztosító alperes — a (fellebbezési bíróság jogi álláspontja szerint — jogtalanul nem fogadott el, az erre a biztosítási időszakra ezenfelül még eső további fizetéseket pedig a biztosított, erre vonatkozó külön írásbeli kötelezés hijján is megfizetni tartozott, annálfogva, mert erre az időszakra a biztosított a havi részletekben esedékes évi díjra a fizetést már megkezdette, illetve ezt a fentiek szerint a biztosító alperes elutasító, de jogosulatlan magatartásán mulóan nem tudta megkezdeni. Annál is inkább perelhetők voltak tehát a biztosító alperes által ezek a második biztosítási időszakra eső, tényleg le nem űzetett díjrészletek, erre vonatkozó külön-külön írásbeli kötelezés hiányában is — a fellebbezési bíróság jo£i álláspontja szerint; mert a fennforgó esetben az általános biztosítási feltételeknek — amelyek mellett a perbeli biztosítási ügylet az ügyleti felek között létesült — 5. §-ában ki is van mondva az, hogy a későbbi (folytató-