Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
644 Kereskedelmi jog. vagy beálltakor, hanem a felek megállapodása folytán ezt követően fizetendő. Ezek az ú. n. halasztott díjak, mint amelyek a biztosítás hatályának beállta után fizetendők, a törvény kifejezett rendelkezése szerint az 5. §. hatálya alá esnek és érvényesítésük is az itt meghatározott eljárás útján történhetik. Mindezekre való tekintettel a jogegységi tanács a felvetett elvi kérdést a rendelkező rész szerint döntötte el. Kelt Budapesten, a m. kir. Kúria váltó-, kereskedelmi- és csődügyekben alakított jogegységi tanácsának 1933. évi november hó 23. napján tartott ülésében. — Hitelesíttetett a m. kir. Kúria váltó-, kereskedelmi- és csődügyekben alakított jogegységi tanácsának 1933. évi november hó 29. napján tartott ülésében. 884. 1927: X. t.-c. 9. §. — Életbiztosítási díj fizetésének elmulasztása. — A halasztásadáshoz hozzájárulás megállapítása abból, hogy a biztosító a korábbi (első) időszakra járó díjat felvette, anélkül, hogy bármiként kifejezésre juttatta volna, mintha az életbiztosítási szerződést a második biztosítási időszakra eső díjrészlet kellő időben való lefizetésének elmulasztása miatt már hatályát vesztettnek tekinti. K. A m. kir, Kúriának az alapperben 1931. április 24-én hozott P. VII. 7685/1930/19. számú végítéletében elfoglalt, az újított jelen perben is irányadó jogi álláspontja szerint: az írásban külön nem kötelezett folytatólagos (nem az első biztosítási időszakra eső) életbiztosítási díj megfizetésére a biztosító nem tartozik felhívni a szerződő íelet (az 1927: X. t.-c. 5. §. első bekezdésében megszabott módon), hanem ama folytatólagos díjnak az esedékessége idején le nem fizetése magában véve is az életbiztosítási szerződés hatály vesztését vonja maga után. A perbeli életbiztosítási kötvény értelmében 1929. augusztus 1. napján esedékessé vált a második biztosítási időszakra járó, de írásban nem kötelezett évi díjnak (352-14 dollárnak és járulékának) K-ed évi részlete, melyet az 1929. augusztus 20-án meghalt biztosított szerződő fél (D. Nándor) nem fizetett ki. A kedvezményezett felperes perújítási okul azt kívánta bizonyítani, hogy néhai D. Nándor a kötvény szerint 1929. augusztus 1-én esedékes folytatólagos biztosítási díjrészlet fizetésére augusztus végéig halasztást kapott, (következőleg az elhalálozása idejében evvel a díjrészlettel még nem volt késedelemben). Helyesem fejtette ki a fellebbezési bíróság, hogy ez új tényelőadásnak és a vonatkozó bizonyítékok új bizonyítékoknak szempontja alá esnek, A fellebbezési bíróságnak azt a megállapítását azonban, hogy a bizonyítás nem vezetett sikerre, alaposan támadja a íelperes a felülvizsgálati kérelmében . Az ugyanis, hogy S. Artúr, alperesnek ellenőr című állandó alkalmazottja, néhai D. Nándornak csakugyan megadta 1929. augusztus végéig a kérdéses halasztást, nyilvánvaló S. 1929. június 14-iki keletű F/B. jelű leveléből, melyben lényegileg azt írta a biztosítottnak, hogy 1929. augusztus