Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

642 Kereskedelmi jog. Mindezekből pedig az következik, hogy a törvény helyesen felfogott értelme szerint a felhívó levél elküldését az ügyleti felek érdekének, a biztosítási ügylet természetének és a forgalom biztonságának megfelelő időbeli korláthoz kötöttnek kell tekinteni, ami kizárja a vitás "kérdésnek oly értelmű eldöntését is, hogy e határidő megfelelő voltának esetről-esetre való elbírálása a bírói mérlegelés körébe utaltássék. Abban a kérdésben, hogy a felhívó levél elküldésére nyitva álló határidő kifejezett megjelölésének hiányában általában véve mily tartamú határidő felel meg a törvény feltehető célzatának, útmutatást ad az 1927: X. t.-c. 5. §-ának az a szabálya, hogy ha a biztosító a szerződő felet fizetési kötelezettségére már a díj lejárata előtt figyelmezteti, harminc nap az az idő, melynél előbb a figyelmeztetés nem történhetik, továbbá, hogy ugyancsak 30 nap az a határidő is, mely mint legrövidebb utólagos teljesítési idő, a szerződő felet megilleti. Ezek a rendelkezések ugyanis arra engednek következtetést, hogy mint leghosszabb határidőt, ugyancsak 30 napot kell a felhívó levél elküldésére a biztosító részére rendelkezésre állónak tekinteni. A gyakorlati élet tapasztalatai is azt mutatják, hogy a biztosítási ügyletek természete s általában az azokkal összefüggő körülmények nem teszik szükségessé a biztosító részére hosszabb határidő engedését s elegendő ez arra is, hogy a biztosító az esetleg összetorlódó felhívások elküldésénél az ügykezelés körében felmerülhető késedelmet elkerülhesse. Az ezt meghaladó késedelemmel elküldött felhívó levél nem alkalmas arra, hogy fenntartsa a biztosító számára az 1927: X. t.-c. 5. §. második bekezdésében engedett azt a lehetőséget, hogy a szerződés teljesítését követelje. Mindezekre való tekintettel a jogegységi tanács a felvetett elvi kérdést a rendelkező rész szerint döntötte el. Kelt Budapesten, a m. kir. Kúria váltó-, kereskedelmi- és csődügyekben alakított jogegységi tanácsának 1933. évi november hó 23. napján tartott ülésében. — Hitelesíttetett a m. kir. Kúria váltó-, kereskedelmi- és csődügyekben alakított jogegységi tanácsának 1933. évi november hó 29. napján tartott ülésében. 883. 1927: X, t.-c. 5. §. — Halasztás kárbíztosításí díj fizetésére. — A Kúria 61. sz. polgári jogegységi döntvénye. — Ha a kárbiztosítás hatályának beálltakor, vagy még ez előtt esedékes díj megfizetésére a biztosító a kötelezett félnek halasztást engedett és a fél a halasztás elteltéig a díjat nem fizeti meg: a biztosítónak az 1927: X. t.-c. 5. §-a szerint előzetes felhívás mellett megszabott utólagos teljesítési határidő eltelte után 60 nap alatt kell díjkövetelését érvényesítenie. Indokok: I. A n.-i kir. járásbíróság P. Á. B. rt. felperesnek, K. K. alperes ellen 17 P 10 fillér töke és jár. iránt indított perében P. 3573/7/1930. szám alatt kelt ítéletében akként határozott, hogy mivel a felperes az első évi biztosítási díjat, mely a felek megállapodása szerint nem a biztosítás hatályának kezdetén, 1929. szeptember 6-án, hanem 1929. december 1-én volt fizetendő, az 1927: X. t.-c. 4. §-a értelmében ettől az esedékességtől számítandó 90 nap alatt volt köteles bírói úton érvényesíteni, azonban ezt csak 1930. május 23-án tette, őt a szerződéstől elállottnak kell tekinteni.