Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

€26 Kereskedelmi jog. a főbeavatkozó felperes által B. állomáson német osztrák rendeltetési állomásra 1925. évi július hó 12-étől — 1925. évi október hó 29-ik napjáig feladott 70 kocsirakomány élő baromfi vasúti fuvardíjára nézve az idézett T. 7. tétel e—2. alpontja értelmében rakterűiét! (fenékterületi) díjszabásnak van helye, a főbeavatkozó felperes fuvardíjvisszatérítési igényének elbírálásánál a felperes álláspontjával egyezően az idézett díjszabás I. rész III. fejezet „áruosztályozás" T. 7. tétel e—1. alpontjának alkalmazása dacára a főbeavatkozó felperest a II. rendű alperessel szemben teljesítésre irányuló keresetével mégis elutasította, mert e díjtétel alapul vételével, de a Vasúti és Közlekedési Közlöny 1925. évi augusztus hó 30. napján megjelent 36. számában MÁV 45.755/1925/C. III. számú kiegészítő határozmányok figyelembe vétele meillett történt díjszámítás szerint a főbeavatkozó felperes javára az 1925. évi szeptember hó 12, napjáig bezárólag feladott szállítmányoknál mutatkozó 7877.90 osztrák schilling fuvardíjtöbblettel szemben az 1925. évi szeptember hó 12-ike után feladott szállítmányoknál 10.792.20 osztrák schilling fuvardíjkülönbözet követelés áll fenn a II. rendű alperes javára, amely ellenköveteléseknek beszámítása folytán a főbeavatkozó felperesnek 7877.90 osztrák schilling követelése megszűnt. A főbeavatkozó felperes a fellebbezési bíróságnak ezt a döntését az 1925. évi Vasúti és Közlekedési Közlöny 36. számában közzétett díjszabási rendelkezések alkalmazása miatt és az alperesi ellenkövetelés beszámítására vonatkozó rendelkezés miatt támadja meg, ezek a támadások azonban alaptalanok. Igaz, hogy a magyar—osztrák köteléki díjszabás III. fejezet áruosztályozásának T, 7. e—1. tétele az 1925. évi Vasúti és Közlekedési Közlöny 33. számában megjelent, díjszabás-módosításnak 1925. évi szeptember hó 13 napján történt hatályba lépésétől kezdve sem változott, de a díjszámítás alapjául szolgáló súlyra nézve következett be az előbbi állapottal szemben változás. (. . . Mint a fejben . . .) A fuvardíj kiszámításának további szabályait a díjszabás egyéb határozmányai, közöttük a magyar—osztrák köteléki díjszabás II. fejezetébe foglalt „Díjszámítási határozmányok" foglalják magukban, amely határozmányok egymást kiegészítik. Az idézett II. fejezet E. VI, B. 3. pontja pedig az 1. és 2. pontban külön szabályozott tartány és hűtőkocsin kívüli minden más egyéb különleges berendezésű magánkocsiban — amelyek közé tehát nyilvánvalóan a különleges berendezésű baromfiszállító kocsi is tartozik, — eszközölt áruszállításra vonatkozóan már korábban is akként rendelkezett, hogy a fuvardíjat a berakott árura érvényes díjszabási határozmányok és osztályozás alapján a tényleges súlyért, de fuvarlevelenként és kocsinként legalább 5000 kg-ért kell számítani, még pedig — ide vonatkozó megkülönböztetés hiányában — arra való tekintet nélkül, hogy a kocsi befogadó képessége az 5000 kg-ot esetleg el sem éri. Az nem vitás, hogy a perben tárgyalt felperesi szállítás e célra külön berendezett, vagyis különleges berendezésű, a vasút tulajdonát képező kocsiban történt. Ebből folyóan és az általa felhozott, valamint a szakértői véleményből átvett indokokból helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy