Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

€26 Kereskedelmi jog. a főbeavatkozó felperes által B. állomáson német osztrák rendeltetési állo­másra 1925. évi július hó 12-étől — 1925. évi október hó 29-ik napjáig fel­adott 70 kocsirakomány élő baromfi vasúti fuvardíjára nézve az idézett T. 7. tétel e—2. alpontja értelmében rakterűiét! (fenékterületi) díjszabásnak van helye, a főbeavatkozó felperes fuvardíjvisszatérítési igényének elbírálásánál a felperes álláspontjával egyezően az idézett díjszabás I. rész III. fejezet „áruosztályozás" T. 7. tétel e—1. alpontjának alkalmazása dacára a fő­beavatkozó felperest a II. rendű alperessel szemben teljesítésre irányuló keresetével mégis elutasította, mert e díjtétel alapul vételével, de a Vasúti és Közlekedési Közlöny 1925. évi augusztus hó 30. napján megjelent 36. szá­mában MÁV 45.755/1925/C. III. számú kiegészítő határozmányok figyelembe vétele meillett történt díjszámítás szerint a főbeavatkozó felperes javára az 1925. évi szeptember hó 12, napjáig bezárólag feladott szállítmányoknál mutatkozó 7877.90 osztrák schilling fuvardíjtöbblettel szemben az 1925. évi szeptember hó 12-ike után feladott szállítmányoknál 10.792.20 osztrák schil­ling fuvardíjkülönbözet követelés áll fenn a II. rendű alperes javára, amely ellenköveteléseknek beszámítása folytán a főbeavatkozó felperesnek 7877.90 osztrák schilling követelése megszűnt. A főbeavatkozó felperes a fellebbezési bíróságnak ezt a döntését az 1925. évi Vasúti és Közlekedési Közlöny 36. számában közzétett díjszabási rendelkezések alkalmazása miatt és az alperesi ellenkövetelés beszámítására vonatkozó rendelkezés miatt támadja meg, ezek a támadások azonban alaptalanok. Igaz, hogy a magyar—osztrák köteléki díjszabás III. fejezet áruosztá­lyozásának T, 7. e—1. tétele az 1925. évi Vasúti és Közlekedési Közlöny 33. számában megjelent, díjszabás-módosításnak 1925. évi szeptember hó 13 napján történt hatályba lépésétől kezdve sem változott, de a díjszámítás alapjául szolgáló súlyra nézve következett be az előbbi állapottal szemben változás. (. . . Mint a fejben . . .) A fuvardíj kiszámításának további szabályait a díjszabás egyéb határozmányai, közöttük a magyar—osztrák köteléki díj­szabás II. fejezetébe foglalt „Díjszámítási határozmányok" foglalják maguk­ban, amely határozmányok egymást kiegészítik. Az idézett II. fejezet E. VI, B. 3. pontja pedig az 1. és 2. pontban külön szabályozott tartány és hűtőkocsin kívüli minden más egyéb külön­leges berendezésű magánkocsiban — amelyek közé tehát nyilvánvalóan a különleges berendezésű baromfiszállító kocsi is tartozik, — eszközölt áru­szállításra vonatkozóan már korábban is akként rendelkezett, hogy a fuvar­díjat a berakott árura érvényes díjszabási határozmányok és osztályozás alapján a tényleges súlyért, de fuvarlevelenként és kocsinként legalább 5000 kg-ért kell számítani, még pedig — ide vonatkozó megkülönböztetés hiányában — arra való tekintet nélkül, hogy a kocsi befogadó képessége az 5000 kg-ot esetleg el sem éri. Az nem vitás, hogy a perben tárgyalt felperesi szállítás e célra külön berendezett, vagyis különleges berendezésű, a vasút tulajdonát képező ko­csiban történt. Ebből folyóan és az általa felhozott, valamint a szakértői véleményből átvett indokokból helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom