Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
52 Közigazgatási jog ieni, amely a cukrászipar körébe tartozó termékeknek helyben való elfogyasztására van berendezve és amelynél a cukrászipari termékeknek — a: cukorkaféléket is ideértve — az utcán át való árusítása alárendeltebb szerepet játszik. A cukrászdák berendezésének jellegzetes tulajdonsága, hogy az üzlethelyiségben a helyben való fogyasztás céljára asztalok és székek vannak elhelyezve, továbbá a főpult kizáróan cukrászsüteményekkel van megrakva, mig a cukorkafélék a mellékpulton vannak elhelyezve. Az üzletkört illetően pedig az jellemzi a cukrászdákat, hogy azokban a különféle cukrászsüteményeken és cukorkákon kívül fagylaltot, hideg és meleg kávét, teát, csokoládét és tejszínhabos készítményeket szolgáltatnak ki. Az olyan üzlethelyiség, amelyre nézve az előbb említett ismérvek nem forognak fenn, abban az esetben sem minősíthető cukrászdának, ha a tulajdonosának cukrászipar gyakorlására jogosító iparigazolványa van. Az üzlet jellege kétség esetén bizottságilag állapítandó meg. Ha a cukrászsütemények árusítására szolgáló üzletet a tulajdonosa cukrászjellegü üzletként akarja fenntartani, kívánságára az üzlet jellegét előbb bizottságilag meg kell állapítani. Az üzlet minősítése céljából a bizottságot oly módon kell megszervezni, hogy abban az iparhatósági megbízotton kivül a m. kir. államrendőrség illetékes kapitányságának és az illetékes kereskedelmi és iparkamarának egy-egy kiküldöttje foglaljon helyet. A vizsgálatért mérsékelt eljárási díj állapítható meg. Nem jár eljárási díj, ha a bizottság az üzletete abból a célból ellenőrzi, hogy a cukrászdajellege meg van-e? Ha az üzletet áthelyezték vagy más néven folytatják tovább, az üzlát cukrászda jellegét újból meg kell állapítani, tehát az előbbi megállapítás a záróra szempontjából figyelembe nem jöhet, illetőleg ebben az esetben az üzlet jellegének újabb megállapításáig csak az élelmiszerüzletek nyitvatartására megállapított idő alatt szabad nyitvatartani. Ez utóbbiról a felet a cukrászdajelleg megállapítása alkalmával előre tájékoztatni kell. A fentiek nem érintik a 139.301/1930. K. M. sz. rendeletben foglaltakat, mert azok az üzletek, amelyekből kizárólag csak fagylaltot árusítanak, cukrászdáknak nem tekinthetők, ennélfogva cukrászda) ellegük nem állapítható meg. (28.175/1933. K. M. — M. K. LIL évf. 1.) Üt- és vámügyek, 38. 1868: XL t.-c. 7, §., 1875: L. t.-c. 9. §., 31.900/1925. P. M. sz. r. — A só mindaddig állami tulajdon és így vámmentes, míg a főelosztó szervektől (a sóhivatalok és állandó bizományi raktárak), valamint a bizományi tartalék-sóraktárakból a forgalomba kerül. Kb. I. A panaszos, mint a K. J. sz.-i, — továbbá a F. Gy. végül a Sz. T. k.-i cégek magánjogi megbízottja, a nevezett megbízói részére Sz., iiietve K. vasúti állomásokra vasúton érkezett sószállítmányok után a megbízó cégektől beszedett összesen 799 P 82 fillér útvám visszatérítését kérte azon az alapon, hogy a só, mint jövedéki áru, állami jószág s az 1890: I. t.-c. 99. §-a értelmében vámmentes. Az alispán a panaszost kérelmével elutasította. — Ez ellen a'határo-