Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

614 Kereskedelmi jog. ien, hogy az átvételi határidő 1931. évi május hó 13-án, de legkésőbben május 16-án lejárt. A felperes azonban sem eddig az időpontig, szm az alperes által az 1931. május 13-án kelt 4. -\. alatti levélben a felperes kérelme nélkül önként engedett utólagos teljesítési határidő leteltéig, 1931. évi május hó 21-ig az átvétel iránt nem intézkedett. Ez a határidő pedig megfelelő abban az esetben is, ha a 6 hónapi hizlalási batáridő május 16-án járt le, mert az a szerződés ismertetett kikötésének megfelel. Az alperes tehát e határidő elteltével jogosan gyakorolta az eladót a K. T. 352. §-a értelmében a vevő átvételi és fizetési késedelme esetén megillető jogokat, A fellebbezési bíróság meg nem támadott ténymegállapítása szerint a hízott ökröknek az átvételre kitűzött határidő lejártakor piaci ára volt. Ebből az következik, hogy az alperes a felperes késedelmének beálltakor elsősorban a szabad kézből való értékesítést tartozott volna megkísérelni és az árverési kényszereladást csak 'akkor vehette volna igénybe, ha a szabad kézből való értékesítés nem járt volna eredménnyel. (. . . Mint a fejben I. a. . . .) A per adatai alapján azonban meg lehet állapítani azt is, hogy az alperes megkísérelte az ökröknek szabad kézből való eladását, ez a kísérlete azonban megfelelő eredményre nem vezetett. A tanúk vallomása ugyanis támpontot nyújt arra, hogy az alperes ezirányban nemcsak a M. Á. R.-hoz, de más cégekhez is fordult. De ha egyedül ez utóbbi cégnél érdeklődött volna is, kötelezettségének ezzel eleget tett, mert olyan céghez fordult, amely, mint exportcég, legelsősorban jöhetett figyelembe. A per adatai szerint pedig ez a cég is csupán bizományi értékesítés végett volt hajlandó átvenni az ökröket és olyan vételárat helyezett kilátásba, amely az ily értékesítéssel szükségképen fölmerülő költségekre tekintettel, alatta volt az árverésen elért vételárnak. Ilyképen pedig egyrészt kétségtelen, hogy az alperes az őt kötelező gondosságnak megfelelt, másrészt, hogy a szabad kézből való értékesítés sem 'járt volna kedvezőbb eredménnyel. (. . . Mint a fejben II. a, . . .) Adott esetben 60 drb. hízott ökör volt a vétel tárgya, amelyeknél tehát az árverésnek hosszabb időre való halasztása súlycsökkenést, de minden esetben az esetleges gyarapodással már arányban nem álló tartási költségeket okozhatott volna, Azt pedig a felperes sem tette vitássá, hogy a hízott ökrök ára a kérdéses időben állandóan csökkenő irányzatot mutatott. Erre való tekintettel nemcsak kötelessége volt az alperesnek, de a leiperesnek is érdekében állott a mielőbb való értékesítés, és így az árverésnek az utólagos teljesítési határidő utolsó napját követő napra való kitűzése szabálytalannak nem tekinthető. • Ilyként a fellebbezési bíróságnak ez az ítéleti döntése, amellyel az árverést a felperes terhére foganatosítottnak mondotta ki s ennek alapján a felperest a vételárelőleg visszatérítése iránti keresetével elutasította, viszont pedig a felperest a vételárkülönbözetben marasztalta, az anyagi jognak megfelel. (1934, márc, 13. — P. IV. 742/1933.) V. ö. Gr. XXII. 1106. 864. Kt„ 352. §. — Vétel tárgyának átadása. — A vételügyletet létesítő szerződés megkötésével és az áru átadásával a vevő tulajdonjogot szerez. Ha ezzel ellentétben az eladó a tulajdonátruházást feltételhez, a vételár teljes kiegyenlítéséhez akarja