Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Kezesség. Folyószámla. 845., 846. 591 846» Kt. 285. §. — Folyószámlavíszony. — „Améta üzlet" külön elszámolásának kikötése. K. Az alperes a felperesek keresetével szemben lényegileg két kifogást támasztott, és pedig 1. hogy a pereafelek — állandó üzleti összeköttetésben lévén egymással — a köztük felmerült egyes üzletekről — így az itt szóbanlevő „améta üzlet"-Től is — külön számadás nem követelhető, hanem az elszámolás csak az egész üzleti összeköttetésről egységesen történhetik, 2. hogy az alperes, számadási kötelezettségének — és pedig az egész üzleti összeköttetésre nézve egységesen — már a perindítása előtt bíróságon kívül eleget tett, ennélfogva ellene számadási kötelezettség megállapítása és számadás előterjesztése iránt kereset nem indítható, hanem vele szemben legfellebb csak számadás helyességének megállapítása iránti keresetnek volna helye. Alperesnek ezek a kifogásai és azokra alapított felülvizsgálati panaszai azonban nem helytállók, Nincs ugyanis megtámadva, ennélfogva a Pp. 534. §-a értelmében e helyütt is irányadó, ami különben a nem kifogásolt A-/, alatti megállapodás tartalmából is kitűnik, hogy a peresíelek között 1927. november 8-án a p.-i uradalomtól vásárolt 40 waggon csöves tengerire nézve az A-/.-ben foglalt „améta üzlet" létesült, — amelynek lebonyolítása az alperes szerződéses kötelessége volt, — és hogy az alperes az A-/, alatti szerződésben kifejezetten is kötelezte magát arra, hogy az „améta üzlet" lebonyolítása után erre az üzletre nézve a felperesnek „rendes elszámolással" fog szolgálni. Ebből az irányadó tényállásból pedig következik, hogy — ha igaz volna is, hogy a peresfelek egyéb ügyleteikből folyólag is egymással elszámolási viszonyban vannak, felperesek az A-/- alatti szerződésbe foglalt világos kikötés folytán jogosan igényelhetik az alperestől, hogy az abban szabályozott „améta üzlet"-ről velük elkülönítetten számoljon el. De a fenti tényállásból és a számadás fogalmából az is következik, hogy az alperes a szóbanforgó „améta üzlet" lebonyolításánál előforduió bevételekről és kiadásokról olyan rendes és részletes kimutatást köteles — az egyes tételeket igazoló okiratok csatolása, vagy felmutatása mellett — a számadást követelő felperesek elé terjeszteni, hogy a felperesek azokból maguk az egész „üzlet" lebonyolításáról kellő tájékozódást szerezhessenek. A fellebbezési bíróság azonban az ítéletében előadottak és az első bíróság ítéletéből felhívottak szerint a tárgyalás és a bizonyítás ÖSSZÍS adatainak, különösen a kihallgatott tanuk vallomásának és a csatolt könyv- és számlakivonatok tartalmának egybevetése és szorgos mérlegelése alapján, a Pp. 270. §-ának megfelelő indokolással, iratellenesség, — jogszabály-ártés, és nyilván helytelen ténybeli következtetés nélkül — így e helyütt is irányadólag azt állapította meg, hogy az alperes által adott és a perhez csatolt könyv- és folyószámlakiivonatok a fenti kellékeknek meg nem felelnek. Következésképen azok a „rendes és részletes" és a felpereseket kellőképen tájékoztató elszámolásnak nem tekinthetők. Ilyen körülmények között pedig indokainál fogva helyes a fellebbezési líróság ítéletének az a jogi álláspontja, hogy az A-/, alatti megállapodás