Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Cég. Üzletátruházás. 783—785. 535 785. (Kt. 20, §.) 1908: LVII. t.-c. 1. §. — Üzletátruházás. — Nem állapította meg a Kúria a feleségnek, mint üzletátvevőnek a felelősségét abból, hogy a férjével az életközösséget rövidebb időre megszakítva, az üzletben az árusítást a férj visszatéréséig folytatta. K. Nem vitás a perben az, hogy a K.-u. 20. sz. alatt fekvő, akkor még az alperes és férje közös tulajdonában álló ház pincéjében az alperes férjének neve alatt fa- és szénkereskedés állott fenn. Az sem volt vitás, hogy az alperes férje a K.-u. 20. sz. alatti üzletet és a közös lakást 1928. évi október havában elhagyva, a B.-utcában nyitott tüzelőanyag üzletet, ahonnan azonban bizonyos rövid idő múlva feleségéhez a K.-utcai lakásba visszatért és itt a tüzelőanyag üzletét tovább folytatta. A felperes az alperes férjének általa leszállított tüzelőanyagok árát ilyen tényállás mellett az 1908. évi LVII. t.-c. 1. §-a alapján követeli az alperestől azt vitatva, hogy az alperes a K.-u. 20. sz. alatti tüzelőanyag üzletet férjétől átvette, mert férje eltávozása után a K.-utcai üzletben maradt árukészlet elárusítását az alperes tovább folytatta. De keresetét arra is alapítja, hogy az alperes és férje a házastátsi együttélésit a valóságban meg sem szakították, hanem az alpsre", férje pár nap múlva a K.-utcai közös lakásba visszatért és az életközösség látszólagos megszakítása csupán a „hitelezők félrevezetésére irányult" (24. sorsz.), illetve az alperes az üzletet „a hitelezők megtévesztésével vette át" (4. sorsz.) vagy amint a felülvizsgálati kérelmében mondja, férjével „összejátszott a hitelezők megrövidítése céljából". A fellebbezési bíróság döntése szerint a felperes követelésé^k az alperessel szemben törvényszerű alapja nincsen. A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak ezt a döntését magáévá tette. Az alperesnek a férje üzletéből eredő kötelezettségért való felslősságe az 1908. évi LVII. t.-c. 1. §-a alapján ugyanis csak akkor volna megállapítható, ha az alperes férjének K.-utcai üzlettét „szerződés" útján vette volna át, vagyis abban, hogy az üzletet az alperes férje az alperesre átruházni s az alperes pedig azt átvenni akarta — közösen megegyeznek. Egymagában abból a felperesi tényállításból azonban, hogy a K.-utcai üzlet árukészletének elárusítását a férje eltávozása után az alperes egy rövid ideig, — férje visszatértéig — folytatta, még ha való volna is, nem lehet arra következtetni, hogy az üzletet az alperes férje, az alperesre átruházni és azt az alperes átvenni akarta. Ellene mond ugyanis ennek az a nem vitás tény, hogy az alperes férje a K.-utcai közös lakásba rövid idő múlva visszatért és itteni üzletéit tovább folytatta. Az alperesnek ideiglenes üzleti tevékenysége tehát a házastársi kapcsolatból folyó puszta tényleges helyzeten is alapulhatott. Még kevésbé lehet erre következtetni ebben az esetben, amikor maga a felperes azt állítja, hogy az alperes férjének távozása csak pár napig tartott és ez is színleges volt. De a perben sem merült fel semmi adat arra nézve, hogy az alperes férje a K.-utcai üzletét vagy annak valamely értékét az alperesre, akivel az együttélést megszakította, valóban átruházta volna.