Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
532 Öröklési jog. alpereseket ingatlan juttatásokban részesítette, mely juttatások adásvétel formájában történtek, azonban a gyermekek ellenértéket nem szolgáltattak. Abból, hogy a gyermekek a szerződés tartalma ellenére ellenértéket nem szolgáltattak, a jogügyleteknek csupán az ingyenességét lehet megállapítani, mely ingyenesség azonban az örökhagyó ajándékozási szándékának kifejezett kijelentése nélkül a betudás elengedését nem foglalja magában. Az alpereseknek juttatott ingatlanoknak mennyiségére és értékére tekintettel azt kell feltenni, hogy az örökhagyó azokat osztályba kívánta adni. Ezzel szemben az alpereseket terhelte az ellenkezőnek, a betudás elengedésének bizonyítása. Az alperesek azonban a betudás elengedését nem bizonyították. Ellenkezőleg a fellebbezési bíróság A per összes adatainak tüzetes mérlegelése alapján, különös tekintettel az A. Kálmán tanú vallomására, azt állapította meg, hogy az örökhagyó gyermekeinek az ítéletben felsorolt ingatlanokat az örökrészükbe való betudás mellett adta. (1933. okt. 16. — P. I. 4040/1932.) 782, Mt, 2083. §. — Hagyatéki terhek fogalma. K. A hagyatéki terhek tekintetében téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az örökhagyónak és az I. r. alperesnek, mint haszonbérlőknek a kincstár részéről adott 3799 P 40 f. dohányelőlegnek csak a fele, vagyis 1899 P 70 f. volt a haszonbérlők tartozása, s ekként csak ennek az 1899 P 70 f.-nek az örökhagyóra eső felerésze terheli a hagyatékot. Ugyanis, — eltekintve attól, hogy az alperesek 31. sorsz. elők. iratához A. alatt csatolt okirat tartalma szerint abból a 3799 P 44 f.-ből, amely a dohánytermés tekintetében megejtett elszámolás alkalmával az örökhagyó és az I. r. alperes terhére Íratott, csak 2400 P-t tett ki a felvett dohányelőleg, az ezt meghaladó tartozás pedig más, különböző jogcímekből származott, — arra sem merült fel semminő tárgyi adat, avagy bizonyíték a perben, hogy a dohányelőlegnek a felét a dohánykertészek kapták meg és azzal ők tartoztak az örökhagyónak és az I. r. alperesnek, mint az örökhagyó haszonbérlőtársának, a köztudomás alapján pedig ezt a körülményt tényképen megállapítani nem lehet. Egyébként is a fellebbezési bíróságnak az a feltevése, hogy a dohányelőlegnek a fele a dohánybeváltás alkalmával a dohánykertészek járandóságából volt levonandó, csak annak a megállapítása esetében lehetne helytálló, hogy a dohánykertészeket még legalább is ugyanilyen összegű járandóság illette meg az örökhagyó és az I. r. alperes részéről; ebben az esetben pedig a dohányelőleg megfelelő része helyett a dohánykertészek járandósága terhelné a hagyatékot, ami a hagyatéki terhek végösszegén nem változtat. Téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy az örökhagyó halálának az időpontjában bevetett 68 hold és a haszonbérleti szerződés értelmében a haszonbérlet lejártával a haszonbérbeadóknak visszaadandó 124 hold őszi vetés különbözeteként mutatkozó 56 hold őszi vetésnek az egyenértéke a hagyatékot terheli. Az örökhagyó halálának az idejében ugyanis a haszonbérletnek a szerződésben megállapított időtartama még nem telt el s a haszonbérlet nem is szűnt meg; már pedig a haszonbérlet fennállása alatt az örökhagyó nem volt kötelezve a haszonbérbeadókkal szemben évenkint meghatározott mennyiségű őszi vetés szolgáltatására, hanem ez a
