Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Végintézkedés. 768. 523 dással. Amennyiben szerződő felek ezen jogukkal nem élnek, akkor a bérleti idő egy további évre meghosszabbítottnak tekintendő és ez esetben ismét a fél évi felmondás köttetik ki." Ennek a két rendelkezésnek az egybevetéséből tehát kitűnik, hogy az említett bérleti szerződésben az 1930. évi november hó 1. napja nem a szerződés megszűnésének a napjául köttetett ki, hanem csak olyan időpontként jelöltetett meg, amelyre a korábban fel nem mondható szerződést a felek bármelyike már felmondhatja, amelynek a bekövetkezése azonban egymagában — felmondás nélkül — a szerződés megszűnését nem eredményezi. Ekként a szerződés valójában határozatlan időre köttetett és más, hasonlóképen határozatlan időre kötött bérleti szerződésektől csak abban különbözött, hogy a felek meghatározott időre — 12 évre — a felmondás jogáról is kölcsönösen lemondtak. Ezért a végrendeletnek azt a rendelkezését, hogy a hagyományok kifizetését az említett bérleti szerződés megszűnésének az időpontjáig a hagyományosok nem követelhetik, nem lehet úgy értelmezni, hogy ilyen követelést csak az 1930. évi november hó 1. napjáig nem támaszthatnak, ekkor azonban, — feltéve, hogy az örökhagyó halálától számított egy év eltelt — esedékessé válik a követelésük, akár felmondták a bérleti szerződést a szerződő felek, akár nem, hanem csak úgy, hogy a hagyományok kifizetése az említett másik feltétel bekövetkezése mellett is csak akkor válik esedékessé, amikor a bérleti szerződés a határozatlan időre kötött ilyen szerződések megszűnésének a szabályai szerint megszűnik, ami azonban a szerződő felek egyikének, vagy másikának egyoldalú felmondása alapján az 1930. évi november hó 1. napjrínál korábbi időpontban be nem következhetik. A G. Testvérek cég azzal, hogy 1926. évi február hó 19. napján a Z. Lajos és Társai céggel újabb bérleti szerződést kötött és ebben a bérleti jogviszony tartama tekintetében úgy rendelkezett, hogy az az 1936. évi november hó 1. napjáig, tehát az 1930. évi november hó 1. napjánál későbbi időpontig terjed, lényegében csak azzal a jogával élt, amely őt az előző bérleti szerződés értelmében is megillette. A régi és az új bérleti szerződés rendelkezései között etekintetben csak az az eltérés, hogy az új szerződés értelmében az 1936. évi november hó 1. napjánál korábban a szerződő felek egyike sem szüntetheti meg egyoldalú felmondással a szerződés hatályát, holott a hatályon kívül helyezett régi szerződés értelmében ezt már az 1930. évi november hó 1. napjától kezdve megtehették volna; ámde a régi szerződés értelmében is tisztán a szerződő felektől függött az, hogy a felmondás jogával élni kivánnak-e vagy sem és így, ha ez a szerződés maradt volna is érvényben, a felperesek sem azt nem követelhették volna jogszerűen, hogy a bérleti szerződés hatálya 1930. évi november hó 1. napján, vagy más, általuk megjelölt időpontban megszüntettessék, sem pedig azt, hogy hagyományukat az alperesek a bérleti szerződés valóságos megszűnésének az időpontja előtt kifizessék, pusztán azért, mert felmondással már meg lehetett volna szüntetni a szerződés hatályát. Minthogy ezek szerint a felperesek hagyománykövetelése nemcsak az 1926. évi február hó 19, napján kötött új bérleti szerződés rendelkezéseinek, hanem a végrendeletben kifejezetten megemlített, 1918. évi szeptember hó 21-én kötött korábbi szerződés rendelkezéseinek az alapulvétele mellett sem vált még esedékessé, a fellebbezési bíróság már ebből az okból is a vég-