Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Törvényes öröklés. 758—760. 517 Ez az alperes ugyanis, mint az örökhagyó hátrahagyott felesége, özvegyi jogon tartotta birtokában a törvényes örökrészük fejében tulajdonilag felpereseket megillető hagyatéki ingatlan részeket, amelyeknek a felperesek részére vele közös birtokbabocsátására a megtámadott elsöbírósági ítélet öt kötelezte. Ez a rendelkezés az özvegyi jog korlátozását foglalja magában, amely korlátozás pedig csak a korlátozást rendelő ítélet jogerőre emelkedésével válik hatályossá. Ez a szabály kifejezésre jut a hagyatéki vagyon biztosítására, tehát a hagyatéki zárlatra vonatkozóan is az 1894: XVI. t.-cikk 92. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt abban a rendelkezésében is, — amely szerint abban az esetben, ha az örökhagyó özvegye van a birtokban, a biztosítási intézkedések csak a hagyatéki vagyon állagának biztosítására korlátozva rendelhetők el. Az özvegy tehát özvegyi haszonélvezeti jogának gyakorlásában a megszorító intézkedés jogerőre emelkedése előtt a Pp. 54. §-ában szabályozott végrehajtási zárlat útján sem lévén korlátozható, a III. r. alperessel szemben előterjesztett zárlati kérelemnek sem volt jogszerű alapja. (1934. febr. 6. — Pk. I. 418/1934.) 759. Mt. 1821., 2032. §. — Kötelesrész és özvegyi jog viszonya. — Az örökhagyó özvegyének haszonélvezeti joga a kötelesrészre jogosult igényét csak abban az esetben érinti, ha a haszonélvezettel terhelt vagyonnak az összes kötelesrészeket meghaladó része az özvegyi jognak legkisebb mértékét sem fedezi, és ebben az esetben is csak annyiban, amennyiben a kötelesrésznek az özvegyi jog legkisebb mértékének fedezéséhez szükséges része csupán a haszonélvezet megszűntével adandó ki. (K. 1934. febr. 20. — P. I. 3572/1933.) Lásd a Gr. XXIV. 764., XXV. 792. és XXVI. 798.—800. sorsz. határozatokat. 760. Mt. 1823. §. — Özvegyi jogra méltatlanság megbocsátása a kiskorú törvényes képviselője által. — Az özvegy érdemetlenséget megállapító magatartásának a megbocsátása rendszerint kizárja, hogy a megbocsátott magatartás alapján az özvegyi jog megszüntetését kérni lehessen. A megbocsátás azonban az özvegyi jog megszüntetésére vonatkozó jogról való ingyenes lemondással egyjelentőségű. A jogról való lemondás pedig, ha visszteher nélkül történik, az 1877: XX. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében a gyámság vagy gondnokság alatt állóra nézve gyámhatósági jóváhagyás esetén sem kötelező. K. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó az a tényállás, hogy a felperesek az alperesnek özvegyi haszonélvezeti jog iránt támasztott igényével szemben egyik hagyatéki tárgyaláson sem hozták fel azt az általuk ismert tényt, hogy az alperes ágyasságban él és ebből a viszonyból gyermeka is származott, továbbá a felperesek kifogás nélkül hozzájárultak ahhoz, hogy az alperes özvegyi haszonélvezeti joga a hagyatékra megállapíttassék és be is kebeleztessék.