Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

34 Közigazgatási jog megszűnteti a törvényhatósági bizottsági tagságot, ámde nyilvánvaló, hogy csak az érvényes lemondás járhat ezzel a jogkövetkezménnyel, az érvénytelen lemondásnak azonban joghatálya nem lehet. A panaszos bizottsági tagságának megszűnése tehát attól függ, hogy a kérdéses lemondási nyilatkozat érvényesnek tekinthető-e, vagy sem? A panaszos nem vonja kétségbe azt, hogy a nyilatkozaton levő névaláírás az ö sajátkezű aláírása. Panasziratában azonban azt adja elő, hogy ezt a nyilatkozatot kelet nélkül még a választás előtt pártja kívánságára állította ki és adta át a pártvezetőségnek és hogy azt az ő tudta és hozzájárulása nélkül látták el 1933. évi május 26-ikí kelettel és adták be az igazoló választmány elnökéhez. A panaszosnak ezt az állítását támogatja az a körülmény, hogy a lemondó nyilatkozat szövege gépírással van írva s eredetileg a kelet üresen hagyatott és utóbb kézírással, tintával Íratott oda be 1933. május 26. napja. Ezért mivel a panaszosnak a nyilatkozatra vonatkozó előadása kétségbe nem vonatott, azt a bíróság valónak fogadta el. Ily tényállás mellett pedig a bíróság a beadott és formailag kifogástalan lemondási nyilatkozatot érvénytelennek tekintette a következő okokból. Sem az 1930: XVIII. t.-c, sem más törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a pártokat feljogosítaná arra, hogy a lajstromaik alapján megválasztott bizottsági tagok bármelyikét is a pártból való kilépés esetén vagy más ok miatt megfoszthassák mandátumától. Nem tehetik tehát meg ezt oly módon sem, hogy — miként a jelen esetben történt — tagjaiktól lemondási nyilatkozatot tartalmazó rezerválist szednek. Az 1930: XVIII. t.-c. ugyanis nagy súlyt helyez a törvényhatósági bizottsági tagok függetlenségére. A függetlenség ugyanis a leghatásosabb biztosítéka annak, hogy a bizottsági tagok minden tárgyalás alá kerülő ügyben szabadon, minden vagyoni és egyéb érdekből mentesen, a legjobb belátásuk és legjobb meggyőződésük szerint a közérdek követelményeinek megfelelően határozhassanak. ' Hogy az 1930: XVIII. t.-c. bizottsági tagok függetlenségét, milyen fontosnak tartja, kitűnik a 25. §. 2. pontjából, amely „függetlenség hiánya miatt" kizárja a törvényhatósági bizottságból azokat, akik az a-c) pontokban megjelölt jogviszonynál fogva székesfővárossal függőségi viszonyban vannak. De kitűnik a bizottsági tagok függetlenségének biztosítására irányuló törekvés a 27. §. 1. pontjából is, amely szerint megszűnik a bizottsági tagsága annak, aki megválasztása után került a székesfővárossal a 25. §. 2. pontjában említett olyan kapcsolatba, amely függetlenségét veszélyeztetheti. Az olyan tartalmú reverzálisok adása, amilyenről a jelen esetben van szó, s amely keltezés nélküli lemondási nyilatkozatból áll, nem vonható ugyan a 25. §. 2. pontjában említett kizáró ok fogalma alá, nem is vonhatja maga után a bizottsági tagságnak a 27. §. 1. pontja alapján való megszűnését; ámde kétségtelen, hogy felette alkalmas eszköz a reverzálist adó bizottsági tag függetlenségének veszélyeztetésére, sőt teljes megszüntetésére is, mert a függetlenség alapját képező egyéni szabad elhatározásnak és véleménynyilvánításának a pártérdek uralma alá való helyezésével egy jelentőségű. A pártérdek ipedig nem mindig egyezik a közérdekkel. Az ilyen tartalmú reverzálisok kérése és adása, mivel a bizottsági ta-