Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
422 Kötelmi jog. tartalmaz felperes részéről olyan értelmű kötelezettségvállalást, hogy ő az.alperes szüleinek ingatlanairól töröltetni fogja azt a 12.030 P és jár. erejéig.' bekebelezett jelzálogos terhet, mely a felperes által az alperestől megvásárolt ingatlanon is egyetemleges jelzálogként be volt bekebelezve és amelyet a felperes a vételár egy részének fejében a vételárba való beszámítással átvállalt. Abból a tényből, hogy a felperes e tartozást saját tartozásaként átvállalta, nem következik a felperesnek oly kötelezettsége, hogy a felperes ezt a terhet az eladó vagy más tulajdonában maradt ingatlanokról is töröltetni tartozik; mert <a bírói gyakorlat értelmében, — amint az a kir. Kúriának a Polgárijogi határozatok tárába 89. szám alatt felvett elvi határozatából is kiderül, a (. . . . Mint a fejben . . .) Ezekre való tekintettel is tehát megfelel az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a felperes a peres ingatlan tulajdonjogát ugyan nem igényelheti, hanem a feltételhez kötött adásvételi szerződésnek a feltétel be nem következtében beállott meghiúsulása folytán az eredeti állapot visszaállításának van helye. (1933. nov. 17. — P. V. 2482/1933.) Ugyanígy: Gr. XXVI. 678. sorsz. hat. 652. Mt. 1372. §. — Építésrendőrí hatóság által utcaszabályozásból folyó előnyök címén az ingatlan tulajdonosára kivetett díj természete. — Vevő követelése az eladóval szemben ingatlan tehermentesítése végett fizetett érték megtérítése iránt. — A Közmunkatanács által területmegváltás és homlokzatnyerés fejében az ingatlan tulajdonosával szemben megállapított követelés magát az ingatlant terheli mint készpénzben fizetendő összeg akként, hogy az az ingatlanból annak bármely tulajdonosával szemben behajtható. (Nem szószerint a határozatból.) K. Az alapperben hozott jogerős ítélet azon a tényálláson alapul, hogy a Közmunkatanács által területmegváltás és homlokzatnyerés fejében a felperesre előírt követelés a vételi jog tárgyában az alperessel létrejött szerződések megkötése utáni időben keletkezett, arról a szerződő felek nem tudtak, arra a felperes és felesége a tehermentes szolgáltatásra vonatkozó kötelezettség válaláskor nem gondoltak s így a szerződések 8. pontja erre a teherre nem vonatkozik. Ezzel szemben az alperes perújítási keresetében bizonyítani kívánta, hogy a kérdéses 6029 P. 50 f. összeg mint dologi teher nem annak előírásával egyidejűleg 1929. évben állott elő, hanem már a szerződéskötést megelőző időpontban 1922. évben keletkezett s terhelte az ingatlan tulajdonosát a felperest, következőleg az alól a szerződésekben vállalt kötelezettségnél fogva az ingatlanokat mentesíteni tartozott. A m. kir. Kúria megítélése szerint a főváros szóbanforgó követelése nem dologi teher, nem is közteher, s miután azt a Közmunkatanács az utcaszabályozásból eredő homlokzati előnyök címén érvényesíti, nem minősíthető az az ingatlanok parcellázásával járó költségnek sem (v. ö. a szerződés 14. pontjával), habár annak kivetése a megosztás alkalmával a tkvi be-