Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

14 Közigazgatási jog. « szolgálatot teljesített, — a most jelzett rendelettel járó fizetés után van ellátásra törvényes igénye; másrészt azt kéri, hogy lakáspénze a nyugdíj folyósításának kezdőpontjától utalványoztassék, azaz az 1927. évi június és július hónapokra is kiadassék. 1. Eltekintve attól, hogy az 5000! 1924. M. E. számú rendelet I. fejezete 14. pontjának, illetőleg az 5100/1924. M. E. számú rendelet I. fejezete 15. pontjának kifejezett rendelkezéseihez képest az az idő, amelyet az állami tisztviselő vagy egyéb alkalmazott az elszakított területen az 1921. évi július hó 26-ától kezdve eltöltött, sem a magasabb fizetésre való igény, — sem a nyugdíj szempontjából be nem számítható, — a panaszosra, mint menekült tisztviselőre kétségtelenül irányadó 1927: XXIV. t.-c. 4. §-ának rendelkezése értelmében ,,a beszámítható szolgálati idő és a nyugellátás mértéke tekintetében az 1925. évi június hó 1-én érvényben volt szabályok irányadók." Ezek szerint a panaszosnak nyugdíja csak az 5000/1924. M. E. számú rendelet szerint járó fizetés alapul vételével volt törvényesen megállapítható. Ezért a panasz most tárgyalt részének helyet nem adhatott. Megjegyzi a bíróság, hogy a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter — a 68.897/1927. IX. számú átiratában foglaltak szerint, — a panaszos ellátását a 6670/1927. M. E. sz. rendelet alapján, a rendeletben előírt időponttól, azaz az 1927. évi július hó 1-étől kezdődő hatállyal, a panaszos által kért mértékben, már felemelte. 2. A bíróság a panaszosnak azt az igényét azonban, hogy részére az 1927. évi június és július hónapokra is lakáspénz folyósíttassék, alaposnak találta. A miniszter e két hóra eső lakáspénz megállapításának akadályát az 1912: LXV, t.-c. 27. §-ának abban a rendelkezésében jelöli meg, amely szerint ,,a lakbérnyugdíjat az ellátás folyósítására való igény beálltának napját követő naptári évnegyed első hónapjának első napjától", a jelen esetben tehát 1927. évi augusztus hó 1-étől, kell folyósítani. Ez a törvényrendelkezés azonban a nyugdíjazásoknak és ellátás-megállapításoknak azokra a rendes eseteire jelentkezhetik csak irányadó jogszabálynak, amikor az alkalmazott, mint tényleges szolgálatban álló, a nyugalomba helyezésekor is lakáspénz élvezetében lévén, lakáspénzhez való igénye a lakbérnyugdíj legközelebbi esedékességéig terjedő időtartamra már kielégítést nyert. Akkor azonban, amikor a nyugdíjba helyezendő részére lakáspénz folyósítva nem volt és a nyugdíj folyósításának kezdő időpontja és a lakáspénznegyed első napja egybe nem esik, — a nyugdíjas az idézett törvényrendelkezés alkalmazása esetén egy vagy két hónapig lakáspénz (lakbérnyugdíj) nélkül marad, már pedig ellátási igény jogosultsága nemcsak a szoros értelemben vett nyugdíjra, hanem az annak kiegészítő részét alkotó lakbérnyugdíjra is — ugyanolyan időtartamra kiterjedőleg — fennáll. A tényleges szolgálatban állónak fizetése a lakáspénzével, a nyugdíjazottnak nyugdíja a lakbérnyugdíjával (illetőleg most már lakáspénzével) szoros összefüggésben van, ezek egymás sorsát osztják; a nyugdíj folyósításával egyidejűleg tehát a lakbérnyugdíjat (lakáspénzt) is ugyanattól az időponttól kell folyósítani.