Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Ailamszolgálati ügyek 3. 5 a kir. ítélőbírák ás ügyészek státusáról szóló 1920: XX. t.-c. meg nem szüntette, mert ennek a törvénynek nincs semmi olyan rendelkezése, amely az idézett törvényes rendelkezéseket akár kifejezetten, akár — a törvény egyéb rendelkezéseiből következtethetően — hallgatólagosan hatályon kívül helyezte volna. II. A m. kir. igazságügyminiszter a panasz áttételével egyidejűleg tett nyilatkozatában annak az álláspontjának adott kifejezést, hogy a panaszos által felhívott törvényrendelkezéseknek a bírákká és ügyészekké kinevezett állami tisztviselőkre való alkalmazása nem ütközik az 1920: XX, t.-c. rendelkezéseibe vagy más törvényes akadályba; ezért azt a kijelentést teszi, hogy a panaszos kérését tulaj donkép jogalappal bírónak kellett volna elismernie, mégis tekintettel arra, hogy a kérés teljesítésére kifejezett törvényi jogalápot nem talált, — a kérést miniszteri hatáskörében még sem teljesíthette. Úgy a panaszban, mint a miniszternek alább részleteiben is ismertetett átiratában megnyilvánult álláspont lényegében az, hogy jóllehet az 1920: XX. t.-c. nem tartalmaz valamely kifejezett rendelkezést a panaszos által támasztott igényre nézve, — mégis egyrészt abból, hogy a törvény az állami tisztviselőkre érvényes igényt megállapító rendelkezést (1917: IX. t.-c. 11. §.) kifejezetten nem hatálytalanította, másrészt abból, hogy a törvénynek vannak olyan rendelkezései is, amelyeikből az tűnik ki, hogy azokat hatálytalanítani nem is kívánta s végül mert a m. kir. kincstári jogügyi igazgatósági állásoknak a bírói státusba besorozásáról szóló 1930: XLHI. t.-c. rendelkezései a törvényhozónak ama szándékát mutatják, hogy általában a bírói státusba átlépő állami tisztviselőknek az előbbi állásukban szerzett ilynemű igénye utóbb, a bírói állásban is érvényesüljön: mindebből okszerűen következtethető az, hogy az 1920: XX. t.-c. kifejezett rendelkezései mellett továbbra is érintetlenül, tehát hatályban maradt úgy az 1891: XVII. t.-c. 50. §-ának idevonatkozó —, mint az 1917: IX. t.-c. 11. §-ának az 1920: XX. t.-c. által kimondottan nem hatálytalanított rendelkezése. III. A bíróság a miniszternek ezt az álláspontját helytállónak nem találhatta az alábbi okokból: Az 1920: XX. t.-c. — amint arra a törvény indokolása is rámutat — a bíró különleges állásának megfelelő és azt kifejezésre juttató külön státus életrekeltését és intézményes kiépítését célozta. A törvényhozásnak szándéka — ezek szerint — kétségtelenül egy különálló, az egyéb állami tisztviselőkétől intézményesen eltérő, zárt bírói státus megalkotása volt; ezt a törvényhozói szándékot megtestesítő 1920: XX. t.-c. tehát kétségtelenül speciális olyan törvény, amelynek rendelkezései csakis a státusba tartozó ítélőbírákra és ügyészekre terjednek ki s e rendelkezések — vitán kivül — még joganalógia útján sem alkalmazhatók a státuson kívül álló állami tisztviselőkre. Hogy viszont az állami tisztviselőkre hatályos egyes törvényrendelkezések, amelyek a státustörvényben nincsenek, mégis alkalmazást nyerhessenek a státusba tartozó illetményigényeinek elbírálásánál: ez csakis abban az esetben történhetik, ha a kérdés tárgyát tevő igény a vitatott törvényrendelkezéseknek akár joganalógia útján, akár kisegítő jogszabályként való alkalmazása nélkül — érdemi elbírálást egyáltalában nem nyerhetne.