Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
Rendes bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. 147 Egyéb ügyek. 335. lésnek jogi természetét meg nem másítja. Az átértékelés ugyanis csak a szolgáltatás mértékének kérdése és így az átértékelésre vonatkozó igény nem az alapulfekvő követeléstől különálló követelés, hanem abban bennerejlő és az időközi pénzromlás által kiváltott jogosultság. Minthogy tehát az átértékelés ténye a követelés eredeti jogi természetén nem változtat, az az e helyütt elbírálás alatt álló hatáskörre sincs befolyással. Ebből következik egyfelől az, hogy a bányakisajátítási kártalanítási árra vonatkozó követelés, még ha átszámított (valorizált) értékben veszik is keresetbe, jogi természete szerint megmarad kisajátításért járó térítésnek, úgy abban az esetben, ha azt közvetlenül az eljárásra illetékes hatóságnál az alapigénnyel egyidejűleg érvényesítik, mint abban az esetben, ha — mint ezúttal is — a valorizációs értékkülönbözeti igénnyel a rendes bíróságnál már csupán azután lépnek fel, miután a bányakisaiátítási kártalanítási ár megállapítására hivatott hatóság a (valorizálatlan) térítési összeget a maga részéről jogerősen megállapította. Másfelől pedig következik az is, ami különben a Hatásköri Bíróság által immár állandóan alkalmazott szabály, hogy amely hatóságnak a hatáskörébe az alapkövetelés tartozik, ugyanoda tartozik a követelés átszámítására irányuló igény elbírálása is annál inkább, mert a magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló 1928: XII. t.-c. ettől eltérő hatásköri szabályt egyáltalán nem tartalmaz. Amennyiben tehát a? 1928: XII. t.-c. mindazokban az esetekben, amelyekben az ítélkező hatóságról említést tesz, mindenkor a bíróságot jelöli meg az eljárásra hivatott hatóságként (3. és 30. §.), ezt csak azért teszi, mert következetesen a kizárólag rendes bírói útra tartozó magánjogi pénztartozásokat tartja szem előtt. Ehhez képest a Hatásköri Bíróság gyakorlatának megfelelően hivatkozott a d.-i kir. ítélőtábla arra a jogszabályra, amely szerint a követelés átértékelése a hatáskört nem változtatja meg és hogy a követelés átértékelése felett ugyanaz a hatóság dönt, amelyik az átértékelendő alapkövetelés felett hivatott dönteni. De téves az ebből a jogszabályból a jelen esetre levont következtetés. A d.-i kir. ítélőtábla szerint ugyanis a jelen esetben, mivel a közigazgatási hatóság által megállapított kárpótlási összegek átértékelését kérték, az eljárás kizárólag a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Ez az álláspont nem helytálló. Igaz, hogy bányakisajátítási kártalanítási kérdésekben az általános bányatörvény 102. §-a és az 1929: XXX. t.-c. 57. §-ának 1. pontja alapján elsősorban a közigazgatási hatóság hivatott eljárni. A közigazgatási hatóság idevonatkozó hatásköre azonban csupán ideiglenes (interimisztikus), illetőleg feltételes, mert ugyancsak az általános bányatörvény 103. §-a értelmében a közigazgatási hatóság határozatával meg nem elégedő fél közvetlenül azután a törvény rendes útjára léphet. Abból a jogszabályból tehát, hogy a követelés átértékelésének ténye a hatáskörön nem változtat, okszerűen az következik, hogy a bányakisajátítási ár átértékelése iránt előterjesztett kérelem felett elsősorban szintén az alapkövetelés elbírálására hivatott közigazgatási hatóság dönt ugyan, de a közigazgatási hatóság határozatával meg nem elégedő fél ezt követően az általános bányatörvény 103. §-a értelmében rendes bírói útra léphet. 10*
