Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

144 Hatásköri Bíróság határozatai. kérdésében a közigazgatási hatáskört megállapító határozatot a közigazgatási hatóság egyátalán nem is hozott. Ellenben az 1907: XLI. t.-c. 7. §-a első bekezdésének W pontja alá tartozó nemleges hatásköri összeütközés esete merült fel, ezúttal a rendes bíróság és a közigazgatási hatóság között abban az ügyben, amelyet a fentiek szerint jogerősen lefoglalt kultuszadókövetelések behajtására bíróilag kirendelt ügygondnok az egyes hitközségi tagok ellen a rendes bíróságnál, majd a közigazgatási hatóságnál tett folyamatba. Erre az ügyre nézve ugyanis egyfelől az u.-i kir. járásbíróság és a p.-i kir. törvényszék, mint rendes bíróságok, másfelől az u.-i m. kir. adóhivatal és U. megyei város polgármestere, mint közigazgatási hatóságok a saját hatáskörüket jogerősen megtagadó határozatokat hoztak annak ellenére, hogy az ügy — a kifejtettek értelmében — egyiküknek kétségtelenül a hatáskörébe tartozik, A K. K. H. Ö. 42. §-ának 1. bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a közadók módjára behajtandó összes követeléseket a pénzügyigazgatóság, a m. kir. adóhivatal és a főszolgabíró (polgármester) felügyelete alatt a község (város) hajtja be. A közelebbi részleteket a K. K. H. Ö. 43. §-a tartalmazza. Minthogy a 60.000/1927. P. M. sz. rendelet — amint fentebb már említve volt — a hitközségi adókat az együttesen kezelendő közszolgáltatások közé sorozza, nyilvánvaló, hogy a hitközségi adójellegű tagdíjak behajtása az egyes hitközségi tagokkal, mint közjogi alapon kötelezettekkel szemben, a K. K, H. Ö. 42, §. 1. bek. értelmében a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Ezzel szemben igaz, hogy a jelen esetben a kereseti követeléssel nem közvetlenül a tagdíjak szedésére jogosult hitközség, hanem a vele szemben a váltóügyben felperesként fellépett hitelezők kérelme folytán a végrehajtási törvény (1881: LX. t.-c.) 134. §-a alapján — a követelés behajtására bíróilag kirendelt ügygondnok lépett fel. Ez azonban a dolog lényegén nem változtat. Annak a körülménynek ugyanis, hogy a keresettel vagy kérelemmel nem az alapul fekvő jogviszonyból közvetlenül jogosított, hanem annak jogán más valaki lép fel, nincs befolyása arra a — hatásköri — kérdésre, hogy az abból eredő jogosítványt a közigazgatási hatóság vagy a bíróság előtt kell-e érvényesíteni. Ennél a kérdésnél nem a felperesnek illetőleg a kérelmezőnek eredeti jogszerzői, vagy jogutódi minősége, hanem egyedül az a döntő, hogy az érvényesített igény feletti eljárást valamely jogszabá'y a közigazgatási hatóságnak vagy a rendes bíróságnak a hatáskörébe utalja-e, s a jogszabályok ezt a kérdést rendszerint az érvényesíteni kívánt igény tárgyi szempontjából, nem pedig a felperesként illetőleg kérelmezőként fellépő jogosítottnak személyében rejlő alanyi szempontokból döntik el, aminthogy ez az elv jut érvényre a közadótartozás fejében lefoglalt magánjogi követeléseknek a közvetlenül kötelezettektől való behajtása tekintetében a K. K.. H. Ö. 65. §-ának 3. bekezdésében is. Minthogy tehát az eredetére nézve hitközségi adó jellegű közszolgáltatás pusztán annak következtében, hogy azt nem közvetlenül a hitközség, hanem a bíróilag kirendelt ügygondnok érvényesíti, a kifejtettek szerint közadó jellegét el nem vesztette és magánjogi tartozássá át nem alakult; to-