Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

134 Hatásköri Bíróság határozatai. A felperes vélt jogsérelme abban áll, hogy az alperes MÁV a már köV zös megegyezéssel létesített ama betonáteresznek a lebontásával, amely a. felperes házának kapuja és a vasúti összekötő út között elterülő vízvezető árkot áthidalta volt, megakadályozta a felperest a mindenki számára hozzáférhető összekötő út szabad használatában és kérelme az előbbi állapot helyreállításával olyan munkálat létesítésére irányul, amely által közút, vétetnék igénybe és illetőleg annak állaga érintetnék. Minthogy joghatályos egyességí megállapodás hiányában a kifejtettek szerint ezúttal nincsen olyan magánjogi jogalap, amelyen a bíróság az alperest a kereset értelmében marasztalhatná; továbbá, minthogy a közúti forgalom folytonossága és biztonsága abban az esetben is veszélyeztetettnek tekinthető, ha a közút rendeltetésszerű használatában bárkit huzamosan, meggátolnak, avagy akadályoznak; végül minthogy a közúti forgalom folytornosságát és biztonságát megakasztó vagy kockáztató okok elhárítása az úttörvény 66. §-a értelmében közigazgatási útra tartozik; mindezeknél fogva a jelen ügyben azt a hatásköri összeütközést, amely az 1907: XLI. t.-c. 7. §-a első bekezdése 1. pontjának megfelelő módon, azaz nemleges értelemben egyfelől a gy.-i járás főszolgabírája és H. vármegye alispánja, mint közigazgatási hatóságok, másfelől a gy.-i kir. járásbíróság, mint rendes bíróság; között merült fel, a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával, kellett megszüntetni, annál inkább, mert közútra vonatkozóan — amíg a közúti jelleg vitán felül áll — magánjogi értelemben vett tulajdonjogot senki és így tehát a MÁV sem gyakorolhat. (1933. okt. 9. — 1933. Hb. 30.) 325. 1894: XIL t.-c. 37. §. — Mezei közös dűlőút, ámbár az 1890: I. t.-c.-ben felsorolt közutak közé nem tartozik, mindazonáltal nem magánterületnek, hanem közterületnek minősül, vagyis közjogi jogviszonynak a tárgya. Az ilyen terület létesítésére, valamint annak és tartozékainak jókarbantartására az 1894: XIL t.-c. 37. §-a szerint a községi elöljáróság tartozik felügyelni. E felügyeleti jogából folyik a községi elöljáróságnak az a kötelezettsége, hogy a mezei közös dűlőutaknak magánosok által elfoglalását meggátolja, s azok területének épségben fenntartása végett a szükséges intézkedéseket megtegye (48.400/1894. F. M sz. rendelet 37. §.). Amidőn tehát a főszolgabíró a mezei közös dűlőutak helyreállítása felől a községi elöljáróság jelentése alapján, vagy magánpanasz folytán rendelkezik, a saját törvényes hatáskörében közjogi jogviszony tárgya felett dönt. Ebben a kérdésben tehát sem a rendes bíróság, sem az Országos Földbirtokrendezési Bíróság nem járhatnak el. (1933. dec. 18. — 1933. Hb. 45 ) 326. 1930: XVIII. t,-c. 73, §. e) pont. — I. Közigazgatási jogi koncesszióval magánosok számára ideiglenes birtoklásra átengedett közterületrész használatáért szedhető díjnak, amely az 1930: XVIII. t.-c. 73. §-ának e) pontja értelmében a székesfővárosnak az illetékekkel, vámokkal és helypénzekkel, mint szintén közjogi természetű szolgáltatásokkal egy tekintet alá sorozott rendes bevételi forrása, általában közszolgáltatás jellege van. A köz-