Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Törvénykezési illeték 2G7—214. 99 Amiből következik, hogy a Pp. 130. §-ában említett többi megállapítási perekre nézve, a pertárgy értékének meghatározása szempontjából a Pp.-nek a pertárgy értékére vonatkozó többi intézkedései alkalmazandók. Alkalmazni kell tehát az 5. §-nak azt az intézkedését, hogy a felperes által előadott érték az irányadó mindaddig, amig azt alperes vitássá nem teszi, s alkalmazni kell a 6. §. 1—7. pontjainak az érték megállapítására vonatkozó intézkedéseit is. A peres eljárásban ezeket az intézkedéseket követik is a peres felek, akik a megállapítási perek értékét rendszerint megjelölik s a perbíróságok is, amelyek a felek közti vita esetén az értéket — amennyiben az megbecsülhető — meg is állapítják s csak azokban az esetekben tekintik a pert megbecsülhetetlen értékűnek, amikor azoknak a vagyoni értéke valóban nem határozható meg. Ezekből folyólag illetékezés szempontjából se lehet ezekre a perekre azt az általános elvet állítani fel, hogy azok a perek megbecsülhetetlen értékűnek veendők s azokra általában a megbecsülhetvén értékű perekre vonatkozó illetékszabályokat kell alkalmazni, hanem azok is csak akkor tekintendők megbecsülhetetlen értéküeknek, ha nem vagyonjogi igényekre vonatkoznak, vagy ha a velük peressé tett jogviszonyhoz fűződő vagyonjogi érdek értékét megállapítani nem lehet. Mert amellett az álláspont mellett, hogy a megállapítási perekben a pertárgy értéke illeték szempontjából megbecsülhetetlennek veendő, azt megbecsülhetetlennek kellene tekinteni akkor is, ha az értéket a perben a felek bejelentették, vagy azt a perbíróság megállapította s a peres felek a bírói hatáskör és a perorvoslatok tekintetében annak az értéknek előnyét vagy hátrányát élvezhették, vagy kénytelenek voltak tűrni, s feltűnő, sőt az 1914: XLIII. t.-c. 32. §. egész értelmével ellenkező lenne az, hogy illeték szempontjából más értéket vegyenek elő, mint amelynek figyelembe vétele mellett folyt le az egész peres eljárás. (Közig. bír. 222. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1934. évi 1. f. 18.) 212.. 1914: XLIII. t.-c. 31. §. ut. bek. — Az igényperben, ha több végrehajtató követelése az eljárás tárgya, amikor az ítéleti illeték a végrehaj tatókat a magyar királyi közigazgatási bíróság 180. számú jogegységi megállapodása szerint nem egyetemlegesen, hanem csupán vagyoni érdekük arányában terheli, az Ítéleti illeték alapja vagy a több végrehajtató követelésének együttes összege, vagy az igényelt ingók értéke aszerint, amelyik kisebb s az így jelentkező illetékalap után járó ítéleti illetéket a perbevont egyes végrehajtatóktól csak a saját követelésük összegéhez igazodó arányban lehet követelni. (Közig. bir. 221. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1934. évi 1. f. 15.) 213. 1914: XLIII. t.-c. 32. §. — Jogviszony megállapítására irányuló per, rendszerint megbecsülhetetlen, kivéve, ha a felek a perértéket nem állapítják meg. (Kb. 1403/1932. P. — M. K. LII. évf. 6.) 214, 1914: XLIII. t.-c. 32. és 34. §, — Ha a per tárgyértékét a fél nem jelentette be, sem a bíróság azonnal nem állapította