Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Ingatlan vagyonátruházási illeték 172—177. IUetékegyenérték 93 178. Okirati illeték 179—182. bályozása. Az alap-bérleti szerződés után pedig a bérlet szerződési illetéket lerótták. A bíróság a panaszt alaptalannak találja. A bíróság sem találja döntőnek, hogy panaszosok az illetékkiszabás végett bemutatott szerződést maguk is társasági szerződésnek nevezik, mert ületékjogilag is nem a szerződés felirata, hanem annak tartalma a döntő. Lényeges azonban az, hogy a szerződés tartalma szerint a két szerződő fél az időtartam szerint két különböző, de egymást követő ugyanazon ingatlanra vonatkozó bérleti szerződésük alapján, a bérlet együttes folytatására akként szerződik, hogy ezen közös cél elérése végett vagyonbetéttsl járulnak, ezt a vagyonbetétet egyesítik és a tagoknak vagyoni és egyéb jogviszonyait szabályozzák. A bíróság rámutat, hogy történelmi kialakulásában illetékjogi rendszerünkben a társasági illeték lényegileg a kereskedelmi társulatok utáni illeték volt úgy, hogy az illeték tárgya a kereskedelmi társasági szerződés. Ez még ma is átüt az 1920. évi XXIV. t.-cikken is, mert az ezen illetékjogí kérdést szabályozó szakaszok felirata a kereskedelmi társaságok, illetve alkalmi egyesülés megjelölését tünteti fel és írásbeli szerződés nélkül is a kereskedelmi társaságok szerződési illetékkötelezettsége már a cégbejegyzéssel beáll. Az 1920. évi XXIV. t.-c. 13. §-a azonban ezt a szük kört tartalmilag már áttörte, mert az első bekezdés illeték jogilag a társasági szerződésnek fogalmát a maga céljaira külön körülírja, a kereskedelmi és magánjogi körülírások és utalások helyett, az ily szerződések lényegi tartalmát maga határozza meg, egészben eltekintve attól, hogy kedvezményt nyújtó kivételes intézkedésében a mezőgazdasági társaság olyan alakját is szabályozza, amely nyilvánvalólag nem kereskedelmi társaság is lehet. Minthogy jelen esetben az 1920. évi XXIV. t.-c, 13. §-ának első bekezdésében a társasági szerződés illeték alá vonhatásának kellékei fennforognak, mert a két panaszos az illetékkiszabás alá vont szerződésben magát arra kötelezi, hogy közös célra, illetve előnyre együtt működnek és vagyonukat a szerződésben meghatározott keretek között ilyen cél elérése végett egyesítik, az illeték alá vonás jogos. (1932. márc. 17. 3253/1930. P. — 1814. E. H. — Pod. 1933. évi 3. f. 66.) 180. 1920: XXIV- t.-c. 17. §. — Az alkalmazottak nyugtatványi illetékének alapját képezik az alkalmazottat személyileg terhelő, de a munkaadó által kifizetett adóösszegek is. (1932. ápr. 16. — 8390/1931. P. — 1812. E. H. — Pod. 1933. évi 3. f. 64.) 181. 1920: XXIV, t.-c, 40, §, — Cégbíróságnál meghatalmazást benyújtó beadvány az 1920: XXIV. t.-c. 40. §. 8. pontja szerint esik illeték alá. (Kb. 11.323/1930. P. — M. K. LI. évf. 39.) 182. 1920: XXXIV, t.-c. 111, §. — Közszerzennényi igénynek készpénzzel vagy ingóságokkal való kielégítésére irányuló megállapodás, házassági szerződésbe foglalva sem esik illeték alá. (Kb. 17774/1931. P. — M. K. LM. évf. 6.)