Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Közúti adó 160—162. Vadászati-, öröklési-, ajándékozási- és 89 ingatlan vagyonátruházási illeték 163—169. Ajándékozási illeték. 168. 1920: XXXIV. t^c. 91. §. — Nagybátya és unokaöcs közötti viszonylatban történt ingatlanátruházásnál eltartás ellenében, az illetékalap az ingatlan értéke és nem az eltartás értéke. (Kb. 9772/1930. P. — M. K. LI. évf. 49.) Ingatlan vagyonátruházási illeték. 169. 1881: XLL t.-c. 64. §., 1920: XXXIV. t.-c. 113. §. — A magyar királyi közigazgatási bíróságnak a 162. számú jogegységi megállapodásában kimondott azon határozata, hogy utcarendezés céljára városok (községek) által kisajátított ingatlanok után vagyonátruházási illeték jár, fenntartandó. Kb. Az 1881. évi XLL t.-c. 1. §. 1—13. pontjában, továbbá a 2,, 3. és 4. §-aiban részletezve (taxatíve) sorolja fel, hogy a kisajátításnak közérdekből és mely esetekben van helye. Ezen kisajátításokra a 64. §. kivétel nélkül illetékmentességet biztosított. Az 1918. évi XI. t.-c. fenntartotta azokat a mentességeket, amelyeket az általános illetéki törvényeken kívül egyéb törvények biztosítottak egyes személyeknek vagy egyes vagyonátruházásoknak. Ezért nem is volt szükségei; külön rendelkezni a kisajátítások illetékmentességéről sem. Az 1920. évi XXXIV, t.-c. 8, §-ának 4. pontja azonban az ilyen kivételes illetékmentességeket mind megszüntette. Ennélfogva megszűnt az 1881. évi XLL t.-c. 64. §-ában a kisajátításokra biztosított illetékmentesség is. Bizonyos kisajátítási esetekben az 1920. évi XXXIV. t.-c. is az illetékmentességet biztosította, és pedig amint a törvényjavaslat indokolása kifejezi is, azokban a legnyilvánvalóbb esetekben, amikor a kisajátítás annyira közérdek, hogy azokat a közintézményeket, amelyeknek a kisajátításra szükségük van, az illetékkel megterhelni nem szabad, viszont a kisajátítást szenvedőt, aki sok esetben tényleg nem érdekelt és esetleg kárt szenved a kisajátítás folytán, az illeték fizetésére szorítani nem méltányos. Ezeket a kivételes kisajátítási eseteket, amelyekre az illetékmentességet továbbra is fenntartotta, az 1920. évi XXXIV. t.-c. 113. §-ának (1) bekezdése az 1881. évi XLL t.-c. 1. §. 1—12. pontban felsoroltakra korlátozta. Községekben új utcák és közterek nyitására és egyéb közérdekű célok megvalósítására szükséges közérdekű kisajátítások eseteit az 1881. évi XLT t.-c. 2, és 3. §-a sorolja fel és ezeket a 2. §. is az 1. §-ban felsoroltakon felüli eseteknek minősíti. Mindezekből kétségtelen, hogy a kisajátításokra fennállott általános illetékmentességet az 1920: XXXIV. t.-c. 113. §. (1) bekezdése kizárólag az 1881. évi XL. t.-c. 1. §. 1—12. pontjaiban felsorolt esetekre korlátozta és kedvezményként tartotta fenn. A kedvezményekre vonatkozó törvények pedig szorosan magyarázandók. Ezért a törvény szövegének és fentiek szerint a törvényhozó akarata-