Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

206 Büntetőjog. A m. kir. Kúria ezért a kir. ítélőtábla ítéletét a jelzett alaki semmiségi okból a Bp. 384. §. végbekezdése értelmében hivatalból megsemmisítette és a kir. ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (1933, április 25. — B. II. 474/933. sz.) 488. Te. 115. §. — A Te. 115. §. értelmében a kir. ítélőtábla előtt fellebbviteli főtárgyalás megtartása kötelező, ha azt a felek bármelyike kéri. K. A kir, ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panaszt adott be írásban K. I.-né sértett képviselője útján a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján és mert a kir. ítélőtábla fellebbviteli főtárgyalás helyett tanácsülésben intézte el az ügyet. A semmisségi panasznak ez utóbbi része nyilván a Bp. 384. §. 4. pontjára van alapítva és ezt a m. kir. Kúria alaposnak találta. Sértett a fellebbviteli főtárgyalás megtartását kifejezetten nem kérte ugyan, de ily kérés előterjesztésére akkor még szüksége sem volt, mert azt a kir. ügyész fellebbezésének bejelentésekor kérte és sértett csak az esetre jelentette be fellebbezését, ha a kir. főügyész a kir. ügyész fellebbezését visszavonná. Igaz ugyan, hogy a kir. ügyész fellebbezését a kir. főügyész visszavonta, de mivel a kir. ügyész fellebbezését a sértett magáévá tette, a kir. ügyész fellebbezésével kapcsolatban a tárgyalás tartása iránti előterjesztett kérés is magáévá tettnek volt tekintendő, annál is inkább, mert jelen esetben sértett arról, hogy a kir. főügyész a kir. ügyész fellebbezését visszavonta, értesítve nem volt, s így joggal lehetett abban a tudatban, hogy a kir. ügyész kérése folytán a fellebbviteli főtárgyalás megtartásának feltételei fennforognak, s így külön kérés előterjesztésének szükségességéről később sem szerzett tudomást. Minthogy a Te. 115. §. értelmében a kir. ítélőtábla előtt fellebbviteli főtárgyalás megtartása kötelező, ha azt felek bármelyike kéri, a kir. ítélőtábla túllépte hatáskörét, midőn az ügyet tanácsülésben bírálta el és érdemleges határozatot hozott. A kir. ítélőtábla ítéletét tehát a m. kir. Kúria a Bp. 384. §. 4. pontja alapján megsemmisítette és a kir. ítélőtáblát további szabályszerű eljárásra utasította. A semmisségi panasznak egyéb része e megsemmisítés folytán tárgytalanná vált. (1933. április 19. — B. II. 15/1933. sz.) 489. Te. 116. §. — E §, alapján csak az olyan ügyekben kell a felek bármelyikének kérelmére tárgyalást tartani a kir. Kúrián, amelyek a Bp, 434. §-ában meghatározott eseteken kívül kerülhetnének épen a Te, most idézett kiterjesztő rendelkezése folytán tanácsülési elintézés alá, a törvényben kizárt semmisségi panasznak visszautasítása esetében azonban, amely már a Bp. 434. §. 3-ik bekezdésében foglalt alaprendelkezés szerint is tanácsülési hatáskörbe tartozik, tárgyalás tartásának nincs helye. (K, 1933. március 20. — B. II. 922 1933. szám.)