Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Felülvizsgálat esete és köre. II. Bn. 28., 30., 31. §. Kötelező 205 ügyvédi képviselet. Te. 104. §. Tonácsülési elintézés. Te. 115. §. 483—487. selnie, kivéve, ha a főtárgyaláson jelen van és a közvádló által ott elejtett vád képviseletét veszi át, miből következőleg sértett a neki kikézbesített kir. ítélőtáblai ítélet ellen ügyvédi képviselet nélkül semmisségi panasszal nem élhet. (1933. március 6. — B. II. 764/1933/34. szám.) 486- Te. 115. — Tanácsülésí elintézés a kir. ítélőtáblán. K. A Te. 115. §-a szerint a kir. ítélőtáblának fellebbviteli főtárgyalást kell tartania, ha a tanács úgy látja, hogy a kir. törvényszék ítéletének alapjául szolgáló ténybeli megállapítást a vádlott terhére vagy javára meg kell változtatni. A törvényt helyesen értelmezve, ez az eset forog fenn akkor is, ha a tanács úgy találja, hogy a kir. törvényszék ténybeli megállapítása a vádlott terhére vagy javára kiegészítésre szorul. Már pedig a kir. ítélőtábla tényként állapította meg azt is, hogy az ifj. T. A. a dolgokat, melyeket vádlottak vagyoni haszon végett megszereztek, szolgálatadójától lopta. Ezért mindkét vádlott cselekményét a Btk. 370. §. első bekezdése szerint is minősülőnek találta. Tényként állapította meg továbbá, hogy id. T. A. vádlott még sikkasztásért is volt büntetve és ez okból is e vádlott büntetését is felemelte. A kir. ítélőtábla tehát túllépte hatáskörét akkor, amikor a kir. törvényszék ténymegállapításának a vádlottak terhére történt kiegészítése dacára a fellebbezést nem fellebbviteli főtárgyaláson, hanem tanácsülésen intézte el. E határozat folytán a vádlottak semmiségi panasza tárgytalanná vált. Í1933. március 21. — B. II. 4296/1932. sz.) 487. Te. 115. §. — Tanácsülési elintézés az ítélőtáblán. K. A m. kir. Kúria vádlottnak a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszát tárgytalannak tekintette, mert a kir. ítélőtábla ítéletét a következő okból megsemmisítette: A kir. ítélőtábla ítéletében a kir. törvényszék által megállapított tényállást az 1931. április hó 22-én felvett — a kir. törvényszék által a főtárgyaláson felekkel nem ismertetett — végrehajtási jegyzőkönyv és igényperbeli egyesség alapján azzal egészítette ki, hogy vádlottól 2 drb anyakoca és két darab süldő sertés lefoglaltatott s hogy az anyakocák közül az egyik a végrehajtatókat illette. A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállástól eltérőleg az általa valónak elfogadott új tények alapján megállapította az\, hogy „a végrehajtatóknak az egyik sertést elhajtani jogukban állott és hogy vádlott a végrehajtatókat a sertés elhajtásában fenyegetéssel megakadályozta"; — a kir. ítélőtábla ezzel az elsőfokú bíróság ténymegállapítását megváltoztatta, s ezt az ügyet mégis csak tanácsülésben intézte el; már pedig a Te. 115. §. szerint főtárgyalást kell tartani, ha a tanács úgy látja, hogy a fellebbviteli főtárgyalás alapjául szolgáló ténymegállapítást a vádlott terhére vagy javára meg kell változtatni. Minthogy eszerint a kir. ítélőtábla túllépte a hatáskörét, midőn ezt az ügyet főtárgyalás mellőzésével tanácsülésben intézte el, — a kir. ítélőtábla ezzel a Bp. 384. §. 4. pontjában meghatározott semmiségi okra nyújtott alapot,