Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

78 Pénzügy: jog. ^onlítandó. A tényállás szerint nem vitás az, hogy a megbecsülhető vagyonjogi igény készpénzben kifejezett értékét panaszos a polgári perben 20.000 pengőben jelentette be. Nem vitás a másik, vagyis a „tisztességtelen verseny" mint meg nem becsülhető igényre vonatkozó per tárgyának értéke sem, mert erre nézve, — az 1914. évi XLIII. t.-c. 34. §-a (2) pontjában foglalt rendelkezés szerint, — a törvény a panaszos által benyújtott kereset idejében a királyi törvényszék előtti eljárásban 2.000 pengőt (jelenleg 5.000 pengőt) állapított meg. Minthogy pedig e két érték összehasonlításából kétségelenül megállapította a bíróság azt, hogy a megbecsülhető 20.000 pengő vagyonjogi igény értéke a nagyobb, ennélfogva megállapítja a bíróság azt is, hogy a panaszos az érvényes jogszabálynak megfelelően, tehát helyesen rótta le ezen nagyobbik érték után az illetéket. Panaszosnak tehát a királyi pénzügyigazgatósági határozat ellen felhozott érvei nem helytállók és az illeték visszatérítése iránti kérése nem bír törvényes alappal, illetve ellentétben áll az 1914. évi XLIII. t.-c. 31. §-a 3-ik bekezdésében foglalt azon rendelkezéssel, amelynél fogva ha a nem vagyonjogi igényből a fél megbecsülhető igényt származtat, vagy a nem vagyonjogi igénnyel megbecsülhető igényt kapcsol össze, úgy az illetékek mértékének meghatározásánál csak az egyik, még pedig a nagyobb illeték alá eső igényt kell tekintetbe venni. Ugyanis ennek a különleges és kivételes jogszabálynak a rendelkezése éppen a jelen panasz tárgyát képező és ehhez hasonló esetekre való tekintette] hozatott át az 1894. évi XXVI. t.-c. 12. §-ából az 1914. évi XLIII. t.-c. 31. §. 3-ik bekezdésképen. Annak következtében ugyanis, hogy a most idézett törvény az összes egyéb illetékeket a per tárgyához képest kívánta megállapítani, az ezen idézett törvény 34. §-ában a „nem vagyonjogi igényt", illetve a „meg nem becsülhető vagyonjogi igényeket" is értékelte és előre megállapította, hogy az ilyen peresített igények értékeképen a járásbíróság előtt folyó perekben 1.000 pengő (jelenleg 2.000 pengő), a királyi törvényszék előtt folyó perekben 2,000 pengő (jelenleg 5.000 pengő} veendő a pertárgy értékéül. E törvényes rendelkezés azt jelenti tehát, hogy amikor a pertárgy értéke meg nem becsülhető, akkor annak értékelésénél nem szabad a Pp. szabályait alkalmazni, hanem a törvénykezési illetékről szóló 1914. évi XLIII. t.-c. 34. §-a által megállapított fiktiv értéket kell illetékalapul venni. Mihelyt azonban a meg nem becsülhető igénnyel „megbecsülhető" vagyonjogi igény kapcsoltatik egybe és ez utóbbiak értéke nagyobb, mint a „meg nem becsülhető" igény törvényszerű értéke, akkor annyival is inkább csak ez a nagyobb vehető pertárgy értékéül, mivel a polgári perrendtartásról szóló törvény életbeléptetése után keletkezett, 1914. évi XLIII. t.-c. 31. §-ának 2-ik bekezdése a Pp. 8. §-ának 2-ik bekezdésében foglalt rendelkezését illetékjogi szempontból nemcsak módosított szöveggel vette át, de egyúttal az utána következő 3-ik bekezdésben ez alól kivételt megállapító jogi rendelkezéseket is iktatott be. Ha ezen most idézett rendelkezést az előző második bekezdésben és a 31. §. további részeiben foglalt rendelkezésekkel kapcsolatban vesszük