Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

7öü Szolgálati jogviszony. zetének 3. pontjában foglalt rendelkezések sem, minthogy ezek a rendelkezések a nyugalmazott közszolgálati alkalmazottak ellátási díjainak a mértékét szabályozzák, a felperes pedig nyugalmazott közszolgálati alkalmazottnak nem tekinthető, minthogy a szolgálati viszonya magánjogi szerződésen alapult, Minthogy ezek szerint a felpereshez hasonló alkalmazottak nyugdíjának az átértékeléséről külön jogszabály nem rendelkezik s az átértékelésre irányadó rendelet az 1926: XVI. t.-c. életbelépése után sem bocsáttatott ki, ak. idézett törvénycikk 2. §-ának és a 11, §. első bekezdésének egybevetett értelme szerint a felperes nyugdíjának az átértékelésére irányadó mértéket a rendes bíróság állapítja meg. A fellebbezési bíróságnak ezzel ellenkező jogi álláspontja tehát téves és anyagi jogszabályt sért. A keresetlevélhez C. alatt csatolt, fentebb említett véghatározat tartalma szerint Budapest székesfőváros tanácsa a felperesnek évi 9318 korona 40 fillér nyugdíját a legutóbb élvezett beszámítható évi 16.000 korona fizetése és évi 4800 korona háborús segélye, vagyis összesen évi 20.800 korona járandósága után, a nyugdíj kiegészítéséül a nyugdíjpótló alapból utalványo zott évi 1792 koronát pedig a felperesnek évi 4000 korona lakáspénze után állapította meg. A tárgyalási jegyzőkönyv D. alatt csatolt határozat szerint a felperes részére 10.000 korona fizetés, mint nyugdíjba beszámítható járandóság, már az 1913. évi január hó í. napjától kezdve folyósíttatott. A felperes fizetésérek ez a része, tehát az átértékelés szempontjából aranykoronában megállapítottnak tekintendő. A m. kir. Kúria a feleknek a felülvizsgálati tárgyaláson tett egyező előadása alapján, a Te. 40. §-a értelmében tényképen megállapítja, hogy a felperes fizetése az 1919. évi április hó 1. napjától kezdve emeltetett fel évi 10.000 koronáról évi 16.000 koronára; a 10.000 koronán felül megállapított évi 6.000 koronát tehát az 1919. évi április hó 1. napján fennállott értékében kell számításba venni. Azt azonban egyik fél sem adta elő, hogy a felperes nyugdíjának a megállapításánál ugyancsak figyelembe vett évi 4800 korona háborús segély és évi 4000 korona lakáspénz mely időpontokban és esetleg minő fokozatos emelkedésekkel állapíttatott meg. Ezeknek a ténykörülményeknek a megállapítása nélkül pedig nem lehet elbírálni azt, hogy a felperes utoljára élvezett szolgálati járandóságának az évi 16.000 korona fizetést meghaladó része milyen értékű koronában állapíttatott meg. Ezek miatt és mert a fellebbezési bíróság, eltérő jogi álláspontjánál fogva, az átértékelés mértékére irányadó ténykörülmények tekintetében sem állapította meg a tényállást, a kereseti követelés mennyiségének a kérdését ezúttal nem lehetett érdemben elbírálni, Ezért a m. kir. Kúria, a követelés jogalapjának a megállapítása mellett, az ügyet a Pp. 506. és 547. §-ai értelmében további tárgyalás és új ítélethozatal végett a fellebbezési bírósághoz visszautasította. Minthogy azonban a felperes a keresetlevelét csak az 1930, évi március hó 22-én adta be és annak, hogy az átértékelésre vonatkozó igényét korábban miért nem érvényesítette, elfogadható okát nem adta, az 1930. évi