Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Azonnali elbocsátás, kilépés. 1013., 1014. 761 meglazulására vezethet és eredményeiben az üzlet érdekeit veszélyezteti. Nem sérti tehát az anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint felperesnek az eljárását az 1884. évi XVII. t.-c. 94. §-ának g) pontja alapján — az azonnali hatályú elbocsátás jogos okának minősítette — felperesnek ezt támadó felülvizsgálati panasza tehát alaptalan és a kérelme elutasítandó volt. (1933. febr. 7. — P. II. 6287/1931.) Nem elbocsátási ok a személyzetnek lakástakarításra és egyéb apróbb személyes szolgálatokra felhasználása: Gr. XXIV. 985. sorsz. 1014, It. 95. §. — Alkalmazott kilépési joga lefokozás esetében. Hajókormányosnak révkormányosként beosztása. — Az alkalmazott azonnali hatállyal kiléphet, ha munkaadójának intézkedései jogait, vagy jogos önérzetét sértik oly mértékben, hogy az a szerződéses kötelezettségek nem teljesítésének tekintete alá esik. Ilyen sérelem lehet a jogos ok nélkül való lefokozás is. K. A fellebbezési bíróság azonban az iratok tartalmának és az okszerű következtetés szabályainak megfelelően jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az alperes társaság nem fokozta le a felperest. Ugyanis a II. osztályú hajókormányosként szolgálatot teljesítő felperest az 1921. évi december hó 29-én kelt F/Y. alatti kérelmére parti szolgálatra révkormányosnak osztotta be, utóbb pedig az 1922. évi november hó 9-én kelt FIX. alatti iratával őt változatlan fizetéssel a hajósszolgálatba visszahelyezte. Az ebben a levélben foglalt az a kijelentés, hogy a felperest, mint I. osztályú hajókormányost az 5. csoport 14. fokozatába helyezi vissza a felperes részére nem jelentett sem automatikus előléptetést, sem kinevezést, mert a felperes parti szolgálatra történt beosztása előtt is II. osztályú hajókormányos volt és parti szolgálata alatt betöltött állása ugyanennek az állásnak felelt meg, várakozási ideje mind a két szolgálatban fizetési könyve szerint 1921. évi július hó l.-étől számított és ekként a két évi várakozásra tekintettel 1922. november 9-én automatikusan elő sem léphetett. Kinevezési okiratot sem kapott a felperes és nem is állította, hogy kinevezése, vagy előléptetése a szolgálati lapban közzététetett volna. Az F/Y. alatti levélnek az a kijelentése tehát, hogy a felperes I. osztályú hajókormányosi minőségben a hajósszolgálatba visszahelyeztetik, nem jelentette azt, hogy az eddig be nem töltött I. osztályú hajókormányosi rangot ezzel a levéllel nyerte el, hanem kétségtelen, hogy ez a megjelölés tévesen történt és midőn az alperes az 1922. évi december hó 6-án kelt és a felperessel ugyanezen év december hó 16-án közölt F/X. 1. alatti levelével a téves minősítést helyesbítette és a felperes rangját fizetésének és várakozási idejének érintetlenül hagyásával helyesen II. osztályú hajókormányosnak jelezte: ezzel nem tanúsított a felperessel szemben olyan bánásmódot, amelyet a fegyelmi büntetésként szereplő lefokozásnak lehetett volna minősíteni és amely a felperesnek akár jogait, akár jogos önérzetét sértette volna. A felperesnek a saját előadása szerint is 1922. december hó 16-án a helyesbítésről történt értesülése után majdnem egy hónappal, 1923. január 11-én — tehát különben is elkésetten — történt azonnali hatályú kilépésre