Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Azonnali elbocsátás. 1012. 750 nem jár; az 1930. évi október hó 8-án beadott előkészítő iratában pedig előadta, hogy az azonnali hatályú elbocsátást most már a felperes kilépése után tudomására jutott arra az okra is alapítja, hogy a felperes az alperes tudta és beleegyezése nélkül az alperes vevőitől jutalékot kért és fogadott el. Az alperesnek az a ténye, hogy 1930. évi május hó 1-én anélkül, hogy az általa vitatott és a fizetés leszállítására vonatkozó megállapodás létrejöttét bizonyította volna és anélkül, hogy az 1930. január 1-étől járó, valamint az 1929. évre hátralékos és a P. 3472/1930. sz. perben megítélt illetményeket kifizette volna, a felperes részére csupán 1000 pengő májusi fizetést ajánlott fel: kétségtelenül az 1884 : XVII. t.-c. 95. §. b. pontja alá eső és a szerződéses kötelezettségek nem teljesítésében nyilvánuló azonnali kilépési ok volt. Minthogy a felperes már 1930. május 2-án jogosan hagyta el a szolgálatot, az a körülmény, hogy ezután szolgálatot nem teljesített, nem tekinthető az 1884 : XVII. t.-c. 94. §. b. pontján alapuló azonnali hatályú elbocsácsátási oknak. Azonban nem vitás, hogy a felperes akkor, midőn az alperes nevében az O. győri cég részére lenmagot adott el, a vevő cégtől jutalékot fogadott el, amely jutalék a vételár kalkulálására befolyással volt. Nem döntő e tekintetben, hogy követelte-e a felperes ezt a jutalékot, vagy azt a vevő cég önként ajánlotta-e fel neki; nem döntő továbbá a jutaléknak, nagysága, vagy csekély összege, mert a szolgálati hűség megszegésének ténye ezektől a körülményektől független. Annak a tényállításnak a bizonyítása, hogy a jutalékok elfogadásáról csak a felperes kilépése után szerzett tudomást: az alperest terhelte; viszont a felperes volt a bizonyító fél arra a tényállításra nézve, hogy az 0.-művek cégtől kapott jutalékokat még szolgálatban léte alatt F. József igazgatónak bejelentette és az alperesi cégnek felajánlotta, de F. József a felajánlást élnem fogadta. Azzal, hogy a felperest akkor mint bizonyító felet, akár mint a bizonyító fél ellenfelét esküre nem bocsátotta, a fellebbezési bíróság nem sértette meg a Pp. 371. §-ának szabályát, mert felperesnek arra vonatkozó vallomását, hogy a provízió kapását az alperesnek tudomására hozta és azt neki felajánlotta, más bizonyító adat nem támogatta és mert a bizonyítás eredménye alapján a fellebbezési bíróság a körülményeknek a Pp. 270. §-a szerinti mérlegelése alapján, tehát a Pp. 534. §-a értelmében felülvizsgálattal meg nem támadhatóan dönthetett afelett, hogy melyik fél vallomását találja valószínűbbnek. — F. Elek tanú vallomása alapján a fellebbezési bíróság iratszerűen állapíthatta meg azt a tényállást, hogy F. József tudakozódott nála az 1930. évben a felperes által kapott jutalékokról; — ezzel pedig az okszerű következtetés szabályainak megsértése nélkül tekintette támogatottnak F. Józsefnek az elsőbíróság előtt esküvel megerősített vallomásából kitűnő azt a tényt, hogy az alperes a felperes által elfogadott jutalékokról csak a felperes kilépése után szerzett tudomást. F. József azt vallotta, hogy ezt a tudomást csak 1930. július havában szerezte; az alperes pedig az elbocsátási okot csak 1930. október hó 8-án