Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

748 Szolgálati jogviszony. alperessel kötött megállapodása tette kötelezővé, a felpereseknek az E. D. és társa cégnél teljesített szolgálata azonban nem azonos az alperesnél teljesített szolgálattal, az E. D. és társa cég részéről gyakorolt felmondás, illetőleg elbocsátás tehát a felperesek és az alperes között fennállott szolgálati viszonyt nem szüntette meg. Egyébként az alperes az 1930. évi június hó 30-án kelt s az iratokhoz másolatban 57. alatt csatolt írásbeli értesítéssel a felpereseknek a szolgálati viszonyát 1930. évi december hó 31. napjára felmondta, ezzel tehát maga is kétségtelenül azt a jogi álláspontot juttatta kifejezésre, hogy a felmondólevél elküldésének az időpontjában a szolgálati viszony közte és a felperesek között még fennállott. Nincsen jelentősége annak, hogy az E. D. és társa cég és az alperes között a felpereseknek a nevezett cég szolgálatába való átvétele tekintetében létrejött megállapodást a felperesek ismerték-e, vagy nem, mert ha azt ismerték és felszólalás nélkül tudomásul vették is, ebből az alperessel szemben támasztható igényeikről való lemondásra, már csak a C-/. alatti értesítésben a felperesek jogainak a fenntartása tekintetében tett kijelentés folytán sem lehet következtetést vonni, el is tekintve attól az általános szabálytól, hogy a joglemondást pusztán hallgatólagos magatartásból vélelmezni nem lehet. Az alperest a szerződés kötelezettségei alól a felperesek azzal a magatartásukkal sem mentették fel, hogy az E. D. és társa cég szolgálatába beléptek és addig, amíg a nevezett cég velők a szolgálati viszonyt fenntartotta és a javadalmazásukat kiadta, az alperestől sem javadalmazást, sem tényleges szolgálatra alkalmazást nem követeltek. Ezzel legfeljebb csak ahhoz járultak hozzá, hogy addig, ameddig az E. D. és társa cég a felperesekei a szolgálatában megtartja és nekik legalább annyi javadalmazást ad, amenynyi őket az alperessel kötött szolgálati szerződésük értelmében megillette, az alperessel szemben a szolgálati viszonyból folyóan követelést nem támasztanak. Az alperes azzal a kifogással, hogy a felperesek nem nyomban az E. D. és társa cég részéről történt felmondásnak a közlése után, hanem csak kevéssel a felmondási határidő eltelte előtt jelentkeztek az alperesnél szolgálatba vételök végett, a felpereseknek a szolgálatot utóbb — 1930. évi június hó 30-án — 6 hónapra felmondta. A kifejtetteknél fogva az anyagi jognak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az alperes E. L., R. J., W. E. és Z. J. felperesekkel szemben ezeknek a jelentkezése után, jogosulatlanul tagadta meg a szolgálati szerződésből folyó kötelezettségeinek a teljesítését s ezzel nekik a szolgálatból való kilépésre jogos okot adott. A felmondási időre járó illetményeknek a nevezett felperesek részére való megítélése tehát jogszabályt nem sért. Jogszabálysértés nélkül ítélte meg a fellebbezési bíróság a nevezett felperesek részére a végkielégítést is, mert abból, hogy szabadságolásukkal a szolgálati viszony közöttük és az alperes között meg nem szűnt, következik, hogy szabadságidejük az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 9—13. §-ainak az