Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

738 Tisztességtelen verseny. Kartel. alapozza az ideiglenes intézkedésekkel okozott kár megtérítése iránti igényt. K. A felperes azon ideiglenes intézkedések által okozott kárának megtérítését követeli az alperestől, melyeket az alperes magánindítványára ?. felperes alkalmazottai ellen az 1923. évi V. t.-c. 16. §-ába ütköző szédelgő íeldícsérés vétsége miatt megindult, de utóbb jogerősen megszüntetett büntető eljárással kapcsolatban az alperes kérésére a felperesnél foganatosítottak. 'Az 1923. évi V. t.-c. alapján folyamatba tehető polgári nem peres eljárásról szóló 23.800/1924. L M. számú rendelet 13. §-ának első bekezdése szerint: „Ha a kérelmezőt jogerősen elutasítják avval a követelésével, amelynek alapján az ideiglenes intézkedést elrendelték, a kérelmező az ellenfélnek az ideiglenes intézkedés foganatosításával okozott minden hátrányért kártérítéssel tartozik." (. . . Mint a fejben I. a. . . .) Hiszen az id. sz. rendelet 1. §. első bekezdése értelmében ilyen ideiglenes intézkedéseknek helye van akkor is, ha a tisztességtelen verseny nem minősül büntetendő cselekménynek, hanem csupán magánjogilag (abbanhagyásí és kártérítési kötelezettség terhével) tilos. Annak elbírálása pedig, vájjon magánjogilag tilos tisztességtelen versenycselekmény fenforog-e a felperes terhére, a jelen polgári perre tartozik, mert az alperes az 1923. évi V. t.-c. (Tvt.) alapján a szóbanlevő szédelgő íeldícsérés miatt nem indított keresetet a felperes ellen sem abbanhagyás, sem kártérítés iránt. Nincs ugyanis alapja olyféle jogi álláspontnak, hogy az ilyen külön perlésnek puszta elmaradása is megalapozza az ideiglenes intézkedésekkel okozott kár megtérítése iránti igényt; hiszen így a sértett versenytárs már csak azért is kénytelen volna abbanhagyásí vagy kártérítési pert indítani, nehogy az ideiglenes intézkedések miatt önmagát tegye ki a 23.800/1924. I. M. sz. rendelet 13. §-ának első bekezdésére alapított esetleges kártérítési követelésnek. Már pedig a büntető ügyben meghallgatott szakértők véleményéből a jelen polgári per fellebbezési bírósága részéről (az elsőbírósági végítéletre utalással) a Pp. 534. §-a folytán ezúttal is irányadóan megállapított tény, hogy a felperes által a pótkávéjához ráadásul nyújtott szemeskávé hirdetett értéke nem felelt meg a valóságnak, ami az eltérés kisebb volta dacára, a felperes jóhiszeműsége esetében is kimeríti az 1923. évi V. t.-c. 2. §-ában — magánjogilag — tilalmazott szédelgő íeldícsérés fogalmát. Ilyképen tehát eme felperesi tisztességtelen versenycselekményre tekintettel, az alperesnek az ideiglenes intézkedés alapjául felhozott követelése magánjogi szempontból alaptalannak (s így az elutasítással egy tekintet alá esőnek) nem vehető, következőleg ezúttal nincs meg az ideiglenes intézkedés miatt kérhető kártérítésnek a 23.800/1924. I. M. számú rendelet 13. §. első bekezdésében szem előtt tartott esete. Ebből az okból nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróság végítélete annyiban, amennyiben a felperest elutasította kártérítési követelésével. (1933. jan. 25. — P. IV. 1846/1931.)