Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)
Életbizt. díj fizetésének elmulasztása. 944. 693 ben is érvényesítheti bírói úton, „ha a szerződő (t. i. a biztosított) a folyó biztosítási év díjának egy részét már megfizette, vagyis a díjfizetést az illető biztosítási évre már megkezdte", mint az 1927: X. t.-c. 9. §-ának kényszerítő rendelkezésével egyenesen ellentétben álló kikötés, joghatállyal nem bír. — II. A biztosítási szerződéssel kapcsolatos blankettáris levél nem jelenti a szerződés fennállásának elismerését. — III. A biztosított a díjfizetésben való mulasztását, a hátralékos díjaknak és járulékainak utólagos megfizetésével csak addig pótolhatja, amíg (a biztosító részéről való) elállás, vagy a rögtöni hatályú felmondás, vagy a biztosítási szerződés megszűnése be nem következett. K. A fellebbezési bíróság ítéletének alapjául szolgált tényállás, felülvizsgálati megtámadás hiányában, a Pp. 534. §-a értelmében az ehelyütt való ítélkezésnél is irányadóul szolgál. Perdöntő fontosságú e tényállás mellett az a kérdés, hogy az F. alatt becsatolt eredeti biztosítási kötvény szerint létesült biztosítási szerződés hatálya a biztosítottnak az 1930. évi november 15-én bekövetkezett halála idején fennállott-e vagy a folytatólagos biztosítási időszakra eső díjrészleteknek az 1930. évi május 1-től kezdve le nem fizetése folytán megszűnt? A fellebbezési bíróság ezt a kérdést, a felperes javára olyan értelemben döntötte el, hogy a perbeli biztosítási szerződés a biztosítottnak elhalálozása idején hatályban volt. Ilyen értelemben döntött pedig azon az alapon, mert — jogi álláspontja szerint az elmulasztott díjrészleteknek a biztosított nevében P. Ferenc által 1930. november 13-án reggel felajánlott kifizetését, amely tény a folytatólagos díjak írásban kötelezésének hiányát pótolta — az 1927. évi X. t.-c. 7. §-a értelmében az alperes visszautasítani, és ez után még ugyanazon a napon az A/F. alatti levél szerint a biztosítást díjfizetés elmulasztása okából törölni, illetve a megtörténtnek vitatott törlésről a biztosítottat értesíteni — jogosítva nem volt; nem pedig különösen akkor, amikor az alperes az 1930. évi november 7-én a biztosítotthoz intézett levelében a perbeli biztosítási szerződést a fellebbezési bíróság értelmezése szerint — a díjhítelezési időszak lejártáig v. i. 1930. december l-ig maga is hatályban levőnek tekintette és amikor az irányadó tényállás szerint a biztosított az 1929. évi december 1. napján kezdődött második biztosítási időszakra a díjak fizetését már megkezdte, amennyiben a havi részleteket 5 hónapon át (1930. május l-ig) tényleg fizette, és ennélfogva az alperes — a fellebbezési bíróság jogi álláspontja szerint — a még hátralékos díjrészleteket, az általános biztosítási felételek 5. §-a értelmében bírói úton is jogosított lett volna érvényesíteni. Az alperes a fellebbezési bíróságnak ezt a döntését a meg nem támadott ítéleti tényállásból helytelenül levont jogi következtetés, és anyagi jogszabálysértés, illetve jogszabály helytelen akalmazása címén felülvizsgálati panasszal támadta meg. A kir. Kúria az alperes felülvizsgálati panaszát alaposnak és a fellebbezési bíróság fent kiemelt jogi álláspontját egész terjedelmében helyt nem állónak látta a következő okokból.