Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Élcibiztositás. 934—935. 077 'összeegyeztethető, hogy az alkalmazott a szolgálati viszonyból eredőleg, a szolgálati viszonynak a megszűnése után csaknem 15. évre követeléssel léphessen fel volt munkaadójával szemben. Ezeknél és vonatkozó okfejtésénél fogva az anyagi jognak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a döntése, mely a felperest 6 évi biztosítási díj vagy biztosítási díjtartalék megfizetésére irányuló keresetével elutasította. II. A m. kir. Kúriának a Polg. Hat. Tárába 145. sz. alatt felvett 2. sz. jogegységi határozata szerint a munkaadó érvényesen kikötheti, hogy alkalmazottja abban az esetben, ha a szolgálatból önként kilép, a nyugdíjalapba nyugdíjjárulék címén befizetett összegeket vissza nem követelheti és a nyugdíjhoz való igényét is elveszti. Ennélfogva a felek nyugdíjszerződésének az a kikötése, hogy ugyanazon biztosítási ággal foglalkozó vállalatba átlépéssel a felperes a nyugdíjkötvényen alapuló minden jogát elveszti, — a gazdaságilag gyengébb munkavállaló kényszerhelyzete vagy az erkölcsi fogalmakba ütközés címén a felperes részéről sikerrel annál kevésbbé támadható, mert a követelt nyugdíjjárulékokat nem is a felperes, hanem az alperes fizette be a nyugdíjalapba. Ezért a fellebbezési bíróságnak az irányadó tényálláson alapuló döntése a most felhozottakkal kiegészített jogi indokolásánál fogva a nyugdíjkövetelés tekintetében is megfelel az anyagi jognak. (1933. máj. 18. — P. II. 2474 1931.) 935. Kt. 504., 506., 475. §. — Közlési kötelesség nagyfokú idegesség tekintetében feltett kérdésre. — Öngyilkosság helyett véletlen baleset megállapítása, — Fegyvertísztogatásnál elkövetett gondatlanságból előállott halálos sérülés, — Fegyvertisztogatással járó kockázat elvállalására következtetés abból, hogy a biztosítási ajánlatban a biztosított közölte, hogy vadászni szokott, K. Az alperes a biztosítási szerződést a közlési kötelezettség megsértése miatt kifogással támadta meg s azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy ennek a kifogásnak helyt nem adott. A közlési kötelezettség megsértését az alperes abban látja, hogy L. József biztosított a C. alatt csatolt ajánlat 6/a. pontjában feltett arra a kérdésre, hogy szenved-e jelenleg, vagy szenvedett-e azelőtt nagyfokú idegességben, nemmel felelt, holott a halál idején oly nagy mértékben ideges volt, hogy ennek az állapotnak már a nem sokkal azelőtt létesített biztosítási szerződés kötése idején is szükségkép fenn kellett állania. Ezzel szemben azonban a fellebbezési bíróság dr. E. Pál és L. Anna tanú vallomásából, valamint a szakértőknek abból a megállapításából, hogy az elhalt L. József koponyáján és agyában nem voltak olyan elváltozások, amilyenek epilepsia-szerű rohamok fennállása után gyakran észlelhetők, azt fogadta el valónak, hogy a biztosított úgy idegrendszere, mint általában egyéb szervezete tekintetében teljesen egészséges volt és bár voltak pillanatnyi szédülései, zavarai, melyek gondolatkihagyással jártak, de ezek nem betegségnek, hanem külső bebatásoknak, indulatosságának voltak következ.ményei.