Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)
630 Kereskedelmi jog. ban véve — a fellebbezési bíróságnak idevonatkozó helyes álláspontja szerint — nem alkalmas bizonyíték arra nézve, hogy a peres felek közötti ügylet az alperes vitatta olyan megállapodás, illetve kikötés mellett jött volna létre, mint ahogy az a perbeli takarékbetéti könyvre az alperes közegei által reávezetett fentidézett záradékban feltüntetve van; mert egyfelől a bíróság a kereskedelmi könyvbe történt valamely bevezetésnek bizonyító erejét íj, a többi peradatokkal és bizonyítékokkal összevetve szabadon mérlegeli másfelől pedig a kereskedelmi könyv tartalmával szolgáltatott bizonyítékkal szemben is az ellenkezőnek bizonyítása minden esetre helyt foghat. A fennforgó peres esetben a fellebbezési bíróság az ebben perdöntő kérdésben azt állapította meg, hogy az alperesnek nem sikerült bizonyítani az általa vitatott fenti megállapodás létrejöttét, ellenben felperesnek azt az előadását találta — az idevonatkozó ítéleti indokai alapján — a szolgáltatott peradatokkal nem ugyan bizonyítva, de valószínűsítve, hogy az alperes a kölcsön folyósítása ellenében tőle (a felperestől) csak azt kívánta, hogy a vételár összegéből 10.000 P-t egy évig hagyjon betétként nála (az alperesnél) és hogy a megállapodás is ilyen értelemben jött közöttük létre, mégis avval az eltéréssel, hogy ő (a felperes) önként felajánlotta azt, hogy nem 10.000, hanem 15.000 P-t helyez el egy évre lekötve az alperesnél. Minthogy pedig ilyen ügyállás mellett a fellebbezési bíróság a Pp. 371. §-a alapján a felperest az esetben is esküre bocsáthatta, ha a döntő kérdésben ő volna bizonyításra kötelezett félnek tekintendő, ezért alaptalan az alperesnek azt vitató felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság megsértette a Pp.-nek fentemlített §-ában foglalt eljárási jogszabályt. Ezekből folyóan a perdöntő kérdésben való tényállásnak a felperes letett esküje alapján a fenti értelemben a felperesi álláspontnak megfelelően való megállapítása jogszabályt nem sért, az a tényállás tehát a Pp. 534. §-a. értelmében ehelyütt való ítélkezésnél is irányadó. Ilyen tényállás mellett pedig a fentiekből következően megfelel az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak az alperest marasztaló ítéleti döntése, az alperesnek anyagi jogszabálysértést vitató felülvizsgálati panasza tehát ugyancsak alaptalan. (1932. jan. 17. — P. VII. 4453/1932.) 891. Kt. 283. § Kamat megítélése a lejárattól. — A jogszerű követelés bírói érvényesítésében való késedelmesség, sem a követelés keletkezésének, sem lejáratának időpontján nem változtat, hanem az eset körülményei között legfeljebb a valorizáció mérvét befolyásolhatja. K. Alapos a felperesnek amiatt támasztott felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság a részére megítélt tőke után a késedelmi kamatot csak a kereset beadása napjától ítélte meg. A fellebbezési bíróságnak ez a panaszolt intézkedése csak azzal van indokolva, hogy a felperes a kereset megindításával indokolatlanul késedelmeskedett. A fellebbezési bíróságnak ez az álláspontja azonban téves, mert a. (. . . mint a fejben . . .)
