Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

40 Közigazgatási jog. gyermek áttérésétől a gyámhatósági hozzájárulást megtagadta; hozzájárulását adta azonban ahhoz, hogy a gyermekek 18 éves korúk betöltéséig az anya vallásában, vagyis a r. katholikus vallásban legyenek oktathatók és nevelhetők, A másodfokú véghatározat ellen D. Márton v.-i református lelkész felülvizsgálati kérelemmel élt. Véghatározat. A felülvizsgálati kérelemnek helyt adok és az alsófokú határozatok félretételével özv. K. Pálnét gyermekei vallásának és vallásos nevelésének megváltoztatására irányuló kérelmével elutasítom. Megokolás: A gyermekek vallásáról szóló 1894: XXXII. t.-c. 2. §-a értelmében a vegyes házasságból született gyermekek szülőik vallását nemük szerint követik, kivéve, ha a szülők a törvény 1, §-a szerint a házasság megkötése előtt megegyeztek arra nézve, hogy a gyermekeik valamennyien dz atya vagy az anya vallását kövessék. A kiskorú K. Imre és Zoltán szülei ilyen megegyezést nem kötöttek, ennélfogva, minthogy az atya református volt, a házasságból született két fiúgyermek törvényes vallása református vallás. A törvény 2. §-ában foglalt fentemlített szabály alól a törvény 4. §-a értelmében eltérésnek később csak abban az esetben van helye, ha az egyik házastárs a másik vallására tér át és ezáltal a házasság egyvallásuak házasságává válik. Ebben az esetben a születendő, valamint a 7. életévüket még be nem töltött gyermekek a szülők közös vallását követik, a 7—18. éves gyermekek pedig a gyámhatóság beleegyezése mellett áttérhetnek szülőik közös vallására. A tárgyalás alatt álló esetben azonban a református vallású atya nem tért át az anya r. katholikus vallására, ennélfogva még gyámhatósági beleegyezés mellett sincs mód arra, hogy a gyermekek, akik 7. életévüket már betöltötték, de a 18. életévüket még nem érték el, e korhatár elérése előtt vallásukat megváltoztathassák. Kétségtelen továbbá, hogy a gyermekeket abban a vallásban kell oktatni és nevelni, amely valláshoz a törvény rendelkezései értelmében tartoznak. A gyámhatóság tehát ahhoz, hogy a 7—18 éves kiskorú ne az ő törvényes vallásában, hanem más vallásban neveltessék, nem adhat engedélyt, mert ez a törvénnyel ellenkező gyakorlat meghonosítására vezetne. A másodfokú hatóság véghatározatának indokolási részében többek között utal bizonyos felsőbb gyámhatósági gyakorlatra, amely kivételesen megengedi, hogy a gyermek nem az ő törvényszerinti vallásában oktattassék. Erre vonatkozólag meg kell állapítanom, hogy egyes kivételes esetekben indokolt lehet az, hogy éppen a gyermek vallásos neveltetése érdekében mellőztessék a gyámhatósági beavatkozás a törvénynek meg nem felelő szülői magatartással szemben. Ennek azonban csak azokban az egészen kivételes esetekben lehet helye, amikor a gyermeknek a törvényszerinti vallásától eltérő vallásban való nevelése már hosszabb idő óta folyamatban volt, úgy, hogy ennek következtében a kiskorúban már határozott vallási felfogás és meggyőződés alakult ki, aminek megzavarása egyházpolitikai törvényeink célzatával ellenkeznék, Abban az esetben azonban, ha a gyermek már évek óta az ő törvényes vallásának tanai szerint részesült iskolai vallási oktatásban, az említett álláspontot nem lehet indokoltnak tekinteni.