Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Kihágási ügyek 50—57. Ut- és vámügyek 58. gyár „Gyógyszerárszabás" tárgyában kiadott 51.000/1930. N. M. M. sz. rendelet 13. §-ába ütköző közegészségügyi kihágás. (3.087/ 1932. B. M. kih. sz. — Belügyi Közlöny XXXVII. évf. 670.) Üt- és vámügyek. 58. 1896: XXXVI. t.-c. 66. §. — A vámengedélyes (vámtulajdonos) és megbízott vámszedője között felmerült jogviták tárgyában közigazgatási bíróság előtti eljárásnak helye nincs. Kb. Az 1896: XXVI. t.-c. 66. §-a szerint a vámmentesség és a vámdíjtételek jogossága és mértéke körül felmerült vitás kérdésekben van helye a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak. Ebben a tárgykörben természetesen a vámengedélyes (vámtulajdonos) és a vámtárgy használója vagy annak jogutóda közti jogviszonyban felmerült vitás kérdések eldöntése tartozik a közigazgatási bíróság elé, ellenben nem tartoznak ide azok a jogviták, amelyek — bár vámmentességi vagy vámvisszatérítési ügyből kifolyólag — a vámengedélyes és az általa megbízott vámszedő között —, vagy pedig a vámdíj fizetője (a vámtárgy használója) és annak megbízottja vagy engedményese között keletkezett jogviszonyban merülnek fel s amely jogvitákban már nem az az eldöntendő kérdés: joggal igényli-e a vámtárgy használója a vámmentességet, vagy a beszedett vámdíj visszatérítését vagy mérséklését a vámengedélyestől, hanem az, hogy a megbízott (engedményes) köteles-e a megbízó (engedményező) részére bizonyos vagyoni szolgáltatásra a köztük létrejött magánjogi szerződés alapján. Ezeket a jogvitás kérdéseket sem a felhívott törvény, sem más törvényes rendelkezés a közigazgatási bíróság hatáskörébe nem utalja, s a bíróság hatásköre az idézett törvény 19. §-a értelmében kiterjesztőleg nem értelmezhető. Ezek a jogviták, természetüknél fogva is, a rendes bíróságok döntése alá tartoznak. A jelen esetben az a kérdés, amelynek eldöntése a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartoznék, nem tárgya a jogvitának. Az eljárt hatóságok ugyanis megállapították, hogy a visszatéríteni kért yámdíjak vámmentes szállítmányok után, tehát jogalap nélkül szedettek volt be és a beszedett vámösszegeket teljes összegükben visszautaitatták annak engedményese részére, akitől a vámdíjak beszedettek. A hatóságoknak az a rendelkezése csupán a vita tárgya, mellyel a vámengedélye9 törvényhatóság megbízott vámkezelőjét, a m. kir. államvasutakat arra kötelezték, hogy az általa szabályellenesen beszedett, szóbanlevő vámösszeg 10 százalékát, amely kezelési jutalék fejében annak idején a Máv. részéről visszatartatott, i térítse vissza, kamataival együtt a folyamodónak, míg a beszedett vámdíj többi 90 százaléka, amelyet a Máv. a törvényhatóság részére beszolgáltatott, a törvényhatóság köteles visszatéríteni. A Máv. igazgatósága a főszolgabírói határozat elleni fellebbezésében és a másodfokú, alispáni határozat ellen beadott bírói panaszában azt vitatja, hegy a Máv. mint vámkezelő szabályszerűen járt el. amikor a szóban levő 3* \