Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

18 Közigazgatási jog. Ezt az előléptetést azonban a m. kir. belügyminiszter nem hagyta jóvá azzal az indokolással, hogy a panaszos az 1923. évi november hó 1-től kezdve van a VlII-ik fizetési osztályban s így az 1929. évi XXX. t.-c. 69. §-ának (6.) bekezdésében előírt 6 évet az 1929. évi július hó 1-én még nem töltötte be. Ez ellen a határozat ellen irányul a panasz, amelyben a panaszos azt kéri, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságának határozata hagyassék jóvá. A magyar királyi belügyminiszter 41.986/1930. III. számú határozatával a közigazgatási bíróság hatáskörét megállapítandónak véli, mert az előléptetés kérdése tulajdonképen illetménykérdés. A bíróság azonban ebben az ügyben hatáskörét nem állapította meg s az iratokat a m. kir. belügyminiszternek visszaküldeni rendelte az alábbi okokból: Az 1929: XXX. t.-c. 69, §-ának (6.) bekezdése szerint az árvaszéki ülnök szolgálatát a VlII-ik fizetési osztályban kezdi és ebben a fizetési osztályban eltöltött hat évi szolgálat után a VH-ik fizetési osztályba előléptethető. Ennek az előléptetésnek érvényességéhez a m. kir. belügyminiszter jóváhagyása szükséges. Ezekből nyilvánvaló, hogy a törvény a vármegyei árvaszéki ülnököknek nem biztosít igényjogosultságot a Vll-ik fizetési osztályba való előléptetéshez, hanem csak lehetőséget nyújt arra, hogy őket a vármegye törvényhatósági bizottsága a m. kir. belügyminiszter jóváhagyása mellett ebbe a fizetési osztályba előléptethesse. A nem igényjogosultság alapján követelhető, hanem a törvényhatóságf bizottság és a kormányhatóság elhatározásától függő előléptetés kérdése pedig nem vonható a bíróság hatáskörébe, aminthogy a közigazgatási bíróság általában csak a törvényes igényjogosultság megvédésére hivatott. Igaz, hogy az előléptetés folytán az előléptetett tisztviselőnek magasabb illetményre nyílik meg az igénye. Ez az igény azonban csak az előléptetés megtörténte után válik érvényesíthetővé. Addig, míg joghatályos előléptetés nincs, illetményigény sincs. A jelen esetben pedig éppen az a vitás, hogy a panaszos mely időponttól kezdve léptettessék elő; már pedig az előléptethetőség feltételei fennállásának megállapítása, valamint az előléptetés időpontjának meghatározása a törvényhatósági bizottságnak, illetőleg a miniszternek — a bíróság által felül nem bírálható — diszkrecionális joga. Ha az előléptetés időpontja ebben a diszkrecionális jogkörben megállapítást nyert s az előléptetett tisztviselő nem ettől az időponttól, vagy nem a törvényes mértékben kapja meg illetményeit, akkor merül fel az illetményigény — bírói döntést igénylő — vitás kérdése. A jelen esetben azonban, az előadottak szerint, nem erről van szó. (3028/1930. K. sz. — 1381. E. H. — 1932. okt. 5. — Kod. 1933. 1. fűzet 15.) 21. 1930: XVIII. t.-c. 17. § a) Az ajánlóívnek megbízó által történő aláírása érvénytelen. Ebből következik az is, hogy oly