Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)
190 Büntetőjog. járulékaiban marasztaló polgári ítélet még nem volt jogerős s bízott abban, hogy a felsőbb bíróság majd el fogja a sértettet keresetével utasítani; továbbá, hogy ifj. T. K. vádlottnak fogalma sem volt arról, hogy hitelsértési vagy ehhez hasonló törvény van-e a világon; hogy a kérdéses ingatlan egyáltalában nem képezhetett fedezetet a sértett követelésének behajtásánál, mert K ház nem érték, de nem is értékesíthető; hogy a sértett tartozott volna ellene végrehajtást foganatosítani, s csak ezután lett volna büntető útra terelhető a dolog; hogy özv. B. J.-né vádlott nem tudta a kérdéses ingatlannak általa történt megvételekor azt, hogy a sértett követelése már bíróilag meg van állapítva. Ezen panasz alapos vagy alaptalan voltának vizsgálatánál a m. kir. Kúria vizsgálat tárgyává tette, hogy a vádlottaknak vád alapjául szolgáló tette kimeríti-e a Btkv.-nak vádbeli cselekmény elkövetésekor — még hatályban volt 386. §-ának a tényálladéki elemeit, amely bűncselekmény miatt lett még a vádirat is a vádlottak ellen beadva?, mert csak amennyiben ennek a tényálladéki elemei fennforognak, tehető azután a Btk. 2. §-ában foglaltakra való tekintettel további vizsgálat tárgyává az, hogy valamelv utóbb hatályba lépett törvény nem tartalmaz-e a fölhívott törvényszakasznál enyhébb intézkedést a vád alapjául szolgáló tettre? A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott tényállás az, hogy ifj. T K vádlott 1924. évben a sértett sérelmére elkövetett lopás miatt 1 % évi börtönbüntetésre lett elítélve; hogy a sértett ezt követőleg 1930. szeptember 27-én 2000 P. » jár. iránt pert indított a nevezett vádlott ellen; hogv ebben a perben a kir. járásbíróság 1932. február 10.-én hozott és ifj. T. K. vádlott, ottani alperes jelenlétében kihirdetett végítéletével arra kötelezte, hogy a jelen perbeli sértettnek 320 P tőkét s járulékait megfizessen; hogy ifj. T. K. vádlott ezt követő harmadik napon — 1932. február 13-án, — atyjától örökölt egyedüli ingatlanát nővérének és örököstársának, özvegy B. J.-nek eladta az ennél állítólag fennállott tartozása résztörlesztése fejében, eladta pedig csak ekkor, holott ez az állítólagos tartozása a vádlottak saját előadása szerint is már 1924. év óta fennállott és az atyjától örökölt kérdéses ingatlanrész a javára már 1930. október 29-én tkvileg be lett kebelezve. Helyes a kir. ítélőtáblának az a megállapítása, hogy még ha való volna is az, hogy ifj. T. K. vádlottnak a védekezésében megjelölt ingóságai megvannak, azok a sértett követelésének teljes kielégítésére elegendő vedezetet még a nevezett vádlott által állított értékelés esetében sem szo'gáltatnak, mert kényszereladás esetében a teljes érték köztapasztalat szerint sohasem érhető el. Ilyen körülmények között pedig a sértett nem tartozott ifj. T. K. vádlott ellen végrehajtást és árverést is foganatosítani, s a már addig fölmerülteken felül még ezeknek tetemes költségeit is viselni, amikor azok előreláthatóan nem fognak megtérülni. Az, hogy a károsodás tényleg bekövetkezzék, nem szükséges. Az, hogy a polgári perben ifj. T. K. vádlott ellen hozott marasztaló ítélet a vádbeli ingatlan átruházásakor még nem volt jogerős, a büntetőjogi felelősség szempontjából közömbös, mert a per már folyamatban volt s az a körülmény, hogy ifj. T. K. vádlott a peres követelés fennállását vitásnak tartotta, a vádlottat nem mentesíti. A
