Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Büntetéskiszabás, tsth. »9. §. Magánindítvány. Btk. 110. §. 159 Izgatás. Btk. 172. §. 410—412. tényálladékának megállapítására alkalmasak. Ez a tudat pedig megvolt • a vádlottban akkor is, ha ténykedése csupán a gyűléseken elhangzott beszédek hü közlésére szorítkozott anélkül, hogy azokhoz a saját gondolatait is hozzáfűzte volna. (1933. évi március hó 21. napján. — B. I. 6083/1932. szám.) 411. Btk. 172. §. 2. bek. — Egy közel 700 oldalas történeti regényben elszórtan, a husz év előtti politikai események megvilágításaként, azok leírása keretében, mint túlnyomó részben meg is történt dolgoknak elmondása már csak azon jelentéktelen szerepnél fogva is, amelyet a regényben betöltenek, nem alkalmasak osztálygyülölet fölkeltésére. (1933. évi március hó 14. napján. — B. I. 5884/1932. szám.) 412. Btk. 172. §. 2. bek. — Megállapítja e törvényhelybe ütköző izgatást annak cselekménye, aki tudományos megállapításaiból egész általánosságban, az összzsidóságra nézve oly következtetéseket vont le, melyek alkalmasak arra, hogy mindazokat, akik a zsidó hitfelekezethez tartoznak, úgy emberi, mint nemzeti szempontból a legmélyebb megvetésnek és a legellenségesebb érzületnek, sőt gyűlöletnek kitegyék mindazok részéről, akik ezen hitfelekezethez nem tartoznak. K. A másodbíróság felmentő ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §-nak 1. a) pontjára való hivatkozás mellett semmisségi panaszt jelentett be, az előző vádlói érvelés szerint nyilvánvalóan azért, mert a vádbeli cikk .zsidó hitfelekezet elleni gyűlölet felkeltésére alkalmasnak mutatkozik. Ezt a semmisségi panaszt a koronaügyész fentartotta. A kir. főügyész panasza alapos. A másodbíróság ugyanis lényegében azért mentette fel a vádlottat, mert szerinte a vádbeli cikk a vádlott által a zsidó vallás terén tett tudományos kutatás eredményét tartalmazván, az ily tartalom a tudományos kutatás szabadságánál és a tudomány tárgyilagos voltánál fogva gyűlöletkeltésre soha sem alkalmas. Ez az érvelés azonban az adott esetben azért nem szolgálhatott a vádlott felmentésének alapjául, mert a vádlott a vádbeli cikkében nemcsak tudományos kutatásának eredményét tárta fel tárgyilagosan, ami kétség kívül az izgatás eszközéül nem szolgálhatott. Hiszen a tudomány, mint ilyen, mindenkoron a hidegen latolgató és megismerő észhez, de sohasem az ember; indulatokhoz és szenvedélyekhez szól, mely utóbbiak közé a gyűlölet is tartozik. Az irányadó tényállás szerint azonban a vádlott a kérdéses cikkben tovább ment. Tudományos kutatásának, nevezetesen a talmud egyes rendelkezéseinek tételes előterjesztése mellett a vádlott a tárgyilagosságról a a subiectivitásra vagyis személyes térre ment át akkor, midőn a zsidókat parazitáknak mondja, akik a nem zsidók kifosztásából, kizsákmányolásából élnek; akik nem szeretik a becsületes munkát és akik a magyarság iránt táplált szádista gyűlöletből a magyar nemzetre lemoshatatlan szégyent hoztak. A vádlott tehát tudományos megállapításaiból egész általánosságban,