Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)
Beszámítást kizáró okok. Btk. 80. §. 403. 155 tala előtt egy évvel történt s így abba ütközőnek nem tekinthető, vizsgálnia kell azt, hogy a vádlott orvosok eljárása objective és subjective inaokolt volt-e. Ami az eszközölt beavatkozásnak objective szükséges voltát illeti, ezt ugyan — bár tisztán orvosi kérdés, — szintén a bíróságnak kell megállapítania, de kétségtelenül az orvosszakértők véleményének figyelembevételével. A kihallgatott orvosszakértők és az I. O. T. véleménye lényegileg megegyezik abban, hogy az egyszerű syphilis fennforgása egymagában még nem indokolhatja a terhesség művi megszakítását, legföljebb a lues maligna, s hogy M. I.-nél egyszerű syphilÍ9 iorgott fenn. Ellentét csak abban van az orvosi vélemények között, hogy amíg dr. M. K, szakértő és az I. 0. T. véleménye szerint M. I. egyébként sem volt oly legyengült állapotban, hogy ez az egészségi állapota indokolta volna a szóban forgó beavatkozást, — addig dr. K. B. szakértőnek álláspontja az volt, hogy M. I.-nek a vádbeli időben volt egészségi állapotát most már (az orvosi vélemények- az eset után 3 évvel adattak) pontossággal megállapítani nem lehet s ezért a nevezett szakértő nem meri állítani, hogy M. I, oly egészségi állapotban volt, amely állapot a terhesség művi félbeszakítását tiltotta volna. A kir. törvényszék ez utóbbi véleményt fogadta el, mert azt ténybeli adatok támogatják, a kir. ítélőtábla pedig ennek a kérdésnek azért nem tulajdonít ügydöntő jelentőséget, mert a vádlott orvosok eljárását subjective indokoltnak találta. Minthogy ezek szerint azt a kérdést, hogy a terhesség félbeszakítása objective indokolt volt-e, az alsóbíróságok tulajdonképen kétséget kizáró módon nem döntötték el, a kir. Kúria a felülvizsgálat keretében csupán azzal a kérdéssel foglalkozhatik, hogy a vádlott orvosok abban a meggyőződésben lehettek éj voltak-e, hogy M. I. oly veszélyes állapotban volt, mely indikálta az abortusnak művi uton való levezetését. Ebben a kérdésben az alsóbíróságok egyező állásponton vannak, amelyet a kir. ítélőtábla akként juttat kifejezésre, hogy a vádlott orvosok cselekményében nem ismerhető fel a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetésére irányuló tudat és szándék. Ez az álláspont helyes. Amint ugyanis a kir. Kúria jogegységi tanácsa a Bv. 17. §-ával kapcsolatban hozott B. I. 14.478/1926. és B. I. 948/ 1928. számú határozataiban kimondotta, vannak olyan jogi axiómák, amelyeket a törvényhozó annyira magától értetődőnek talált, hogy azoknak kifejezésére a törvényben különleges rendelkezést felveendőnek nem tartott. Ilyen jogi axióma, vagyis magától értetődő dolog az is, hogy nincs kriminalitás abban, ha az orvos saját lelkiismerete szerint s a fél beleegyezése mellett végrehajt egy műtétet, melyet — legyen az bár a terhesség megszakítására irányuló is — a beteg, illetőleg a terhes nő életének vagy egészségének veszélye okából komolyan, vagyis tudományos meggyőződése szerint szükségesnek tart. A hivatásnak szabályszerű gyakorlása közben egy nagyobb veszély vagy jogsérelem elhárítása céljából elkövetett ily cselekmény miatt a bűnösség megállapítása, az általános jogérzetbe ütköznék. Minthogy az eljárás egyéb adataiból sem állapítható meg az, hogy a
