Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

142 Hatásköri Bíróság határozatai. mind a jogalap, mind az összegszerűség szempontjából végsöíokon általában a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe utalta, s egyúttal az állami tisztviselők nyugellátását szabályozó 1912: LXV. t.-c. 120. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés hasonlatosságára, negatív taxatióval meg állapította azokat a kivételeket, amelyeket, mint túlnyomó részükben discrecionarius természetű eseteket, a közigazgatási bírósági jogvédelem köréből kizárt. Annak elbírálásánál, hogy az 1921: XXXII. t.-c, 1. §-ában felsorolt «llátási nemek bármelyikére támasztott igény a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik-e, a kifejezettek értelmében, de az 1927: VI. t.-c. 3. §ának első bekezdésében foglalt kifejezett rendelkezés szerint is azt kell •vizsgálni, vájjon az illető igény érvényesítése akár az 1927: VI. t.-c. 2. §ával, akár esetleg valamely más — újabb — törvény rendelkezésével a Közigazgatási Bíróság hatásköréből nincs-e kirekesztve. A Közigazgatási Bíróság hatáskörét korlátozó törvényes rendelkezések közül a jelen esetben az 1927: VI. t.-c. 2. §-ának i) pontja jöhet szóba, amely szerint nincs helye a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak, sem a kérelemnek helytadó-, sem a kérelmet megtagadó határozat ellen abban a kérdésben, vájjon beállottak vagy megszüntek-e az állandó vagy ideiglenes nyugalomba helyezésnek az 1921: XXXII. t.-c. 2. 3. 4. és 8. §-aiban meghatározott előfeltételei vagy sem. Az 1927: VI. t.-c. 2. §-ának i) pontja azonban, a helyes törvénymagyarázat mellett, a Közigazgatási Bíróság hatáskörének a jelen esetben nem szolgálhat akadályául. Az idézett pont ugyanis, amely lényegében nem más, mint a fentebb már felhívott 1912: LXV. t.-c. 120. §-ának harmadik bekezdése g) pontjában foglalt hasonló intézkedésnek az 1921: XXXII. t.-c. megfelelő szakaszaira való hivatkozással kiegészített átvétele, a nyugállományba helyezés vagylagos előfeltételeinek (korhatár, bizonyos szolgálati idő, szolgálatképtelenség, közszolgálati érdek) vizsgálatát — megegyezően az állami tisztviselőkre vonatkozó nyugdíjtörvény említett helyével, amelyről ezt különben a Hatásköri Bíróság 1917. Hb. 28. és 1918. Hb. 40. számú határozataiban már ismételten megállapította, csak annak a közigazgatási jellegű kérdésnek az eldöntése szempontjából veszi ki a Közigazgatási Bíróság hatásköréből, hogy az alkalmazott a tényleges közszolgálat kötelékében továbbra is megtartassék-e vagy a szolgálat alól felmentessék. Ha azonban, mint a jelen esetben is, a tényleges közszolgálati viszonyt a közigazgatási hatóság már megszüntette és ebben a helyzetben merül fel a nyugdíjigény jogosságának vagy összegszerűségének kérdése, akkor a nyugalombahelyezés feltételeinek vizsgálata nem az említett közigazgatási szempontból jelentkezik, hanem csupán úgy, mint a Közigazgatási Bíróság védelme alá helyezett nyugdíjigénynek az igény jogossága illetve összegszerűsége elbírálásától külön nem választható kérdése. Ámbár tehát a panaszos nyugdíjkülönbözeti igénye jogosságának elbírálásánál a bíróságnak azt a kérdést is vizsgálnia kell, hogy az átmeneti viszonyba, majd nyugállományba helyezés időpontját a m. kir. honvédelmi