Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

114 Hatásköri Bíróság határozatai. állapítva meg, hogy az a közigazgatási hatóság hatáskörét az unokatartási ügyekre egyáltalán nem terjesztette ki, ezzel szemben a m. kir. belügyminiszternek a 203.500/1931. B. M,, illetőleg a Belügyi Közlöny szerint 204.500/1931. B. M. számú rendelet I. fejezete 1. címének 4. pontjában foglalt eltérő rendelkezése, amely szerint a közigazgatási hatóság hatásköre a Te. 137. §-a alapján az unokatartási ügyekre is kiterjed, mint a törvény rendelkezésével ellenkező magyarázat, az 1869: IV. t.-c. 19. §-a értelmében figyelembe nem jöhet. Mindezek alapján a felmerült vitás elvi kérdést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával kellett eldönteni. (1933. június 19. — A Hatásköri Bíróságnak 1. számú teljes ülési határozata.) 361. 1930: XXXIV. t.-c. 137. §. — E jogszabály szerint törvényes kiskorú gyermek elhelyezésének és tartásának kérdésében a gyámhatóság határoz és e szabálytól eltérésnek csak két esetben van helye, jelesül: 1. a házassági per folyamán, amidőn ugyanis a házassági per bírósága szükség esetében ideiglenesen az említett kérdésben is dönt, ha a gyámhatóság abban nem határozott; 2. a felbontó vagy asztal- és ágytól elválasztó ítéletben a házassági per bírósága a gyermek elhelyezése kérdésében akkor is határoz, ha a gyámhatóság már határozott. A Te. idézett szakaszából okszerűen következik, hogy törvényes kiskorú gyermek elhelyezésének és tartásának kérdésében a gyámhatóság hatásköre az általános szabály és a bíróság hatásköre a kivétel. Hb. Minthogy a jelen esetben a felek között folyamatban volt bontó per még 1920-ban jogerős befejezést nyert, nyilvánvaló, hogy az említett házasságból származott törvényes kiskorú gyermek tartása kérdésében való határozásra a jelenlegi jogállapot szerint a gyámhatóság hivatott. A szóbanforgó esetben azonban a gyermek tartása tárgyában, majd a gyermektartásdíj felemelése felől az 1930: XXXIV. t.-c. hatálybaléptét megelőzően érvényben volt jogszabályok hatálya alatt a rendes bíróság érdemben már jogerősen ítélt és így ezúttal tulajdonképen nem arról van szó, hogy az atya tartási kötelezettsége, avagy a tartásdíj mérve elsőizben elbíráltassák, hanem — amint fentebb már említve volt — arról, hogy a jogerős bírói ítéletekkel immár két ízben megállapított tartásdíj leszállíttassék. Az eldöntendő kérdés ezek szerint az, hogy a gyermektartásdíjnak az atya által igényelt mérséklése a Pp. 413. §-a alapján a rendes bíróságnak, avagy az 1894: XXXI. t.-c. 97. §-a értelmében a közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozik-e. A Hatásköri Bíróság e részben megállapítja, hogy a házassági törvény 97. §-a különleges jogszabály számba jön a Pp. 413. §-ában foglalt általános jogszabállyal szemben. Már pedig az általános és különös jogszabály versenye esetén a különös jogszabályé az elsőbbség. Minthogy a házassági törvény 97. §-át sem a Pp., sem a Te., sem egyéb törvényes jogszabály hatályon kívül nem helyezte, ennélfogva azt a jelen eset eldöntésénél is alkalmazni kell.