Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Anyakönyvi ügyek. 355. 83 viszonya annyira fel van dúlva, hogy a további életközösség fenntartása a felperesre nézve elviselhetetlenné vált, Ez az ítélet, amelyet úgy a felek jogi képviselőinek, illetőleg az alperes ügygondnokának, mint a kir. ügyészségnek szabályszerűen kézbesítettek, a fellebbezés elmaradása folytán jogerőre emelkedett. A p.-i kir. törvényszék ezután az ítélet és az ítélet jogerősségét kimondó végzés kiadmányát a 21.000/1906. I. M. számú rendelet 39. §-a értelmében a p.-i állami anyakönyvvezetőhöz megküldeni rendelte a házasság felbontásának anyakönyvi följegyzése végett. A p.-i állami anyakönyvvezető ahelyett, hogy a törvényszék ítéletét foganatosította volna, 1931. évi június hó 3. napján 462/1924. I. szám alatt olyan értelmű jelentéssel fordult a m. kir. igazságügyminiszterhez, hogy A. I. jugoszláv állampolgár és hogy Jugoszlávia nem részese a házasság felbontásáról szóló s az 1911: XXII. t.-c.-be iktatott hágai egyezménynek, továbbá hivatkozott az 1894: XXXI. t.-c. 116. §-ára és a minisztertől utasítást kért arra nézve, hogy a házasság felbontását feljegyezheti-e, A m. kir. igazságügyminiszter 1931. évi november hó 7. napján 34.453' 1931. I. M. II. szám alatt kelt és a m. kir. belügyminiszterhez intézett átiratában annak az álláspontjának adott kifejezést, hogy a kir. törvényszéknek nem volt hatásköre a per elbírálására, mert a rendelkezésre álló adatok szerint a házasfelek a házasság felbontásának idején e.-i községi illetőségű jugoszláv állampolgárok voltak, a régi Horvát-Szlavonországokban községi illetőséggel rendelkező jugoszláv állampolgárok házasságát pedig a magyar bíróság az ítélet hozatala idejében nem bonthatta fel. Jugoszlávia ugyanis az említett hágai egyezménynek nem részese és a magyar bíróságnak az 1894: XXXI. t.-c. 116. §-a értelmében sem volt hatásköre a szóbanlevő házasság felbontására. A miniszter az e kérdésben irányadó jogi helyzet tekintetében az 1930: XXXIX. t.-c.-be iktatott magyar—jugoszláv egyezmény 28. cikkére utalt, amely nemzetközi egyezmény erejével mondta ki, hogy abban a;-: esetben, ha a házastársak a kereset beadásakor jugoszláv állampolgárok, házasságukat kizárólag jugoszláv bíróság bonthatja fel. Mindezekből az igazságügyminiszter azt a következtetést vonta le, hogy a p.-i kir. törvényszék ítéletét hatályosnak tekinteni nem lehet. Szerinte az anyakönyvvezető jogosan tagadhatta meg az anyakönyvi feljegyzésre irányuló bírósági megkeresés foganatosítását olyan bírói ítélet alapján, amely nyilvánvaló és a jogrendet feltűnően sértő bírói tévedésnek a folyománya (24.858/1927. T M. II,). Ehhez képest az igazságügyminiszter azzal a javaslattal fordult a belügyminiszterhez, utasítsa az anyakönyvvezetőt, hogy a házasságot felbontó ítéletet és az ítélet jogerősségét kimondó végzést azzal az értesítéssel küldje vissza a pécsi kir. törvényszéknek, hogy a házasság felbontását nem jegyezhette fel, mert az ítéletet hatályosnak tekinteni nem lehet. A m. kir.belügymíniszter 1931. évi november hó 21-én 96.558/1931. V szám alatt P. sz. kir. város polgármesteréhez intézett átiratában a m. kir. igazságügyminiszternek imént ismertetett jogi álláspontját egész terjedelmében magáévá tette, amire P. város anyakönyvi hivatala 1931. évi december hó 22. napján 462/1924. I. szám alatt a p.-i kir. törvényszéket arról értesítette, 6*